-
Az „új szentszövetség megint vad Metternich-ek lába alá tiporná a pár évtizede megéledt kelet-európai kisnemzeteket…”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (13. rész)
„Vojvodina szellemi életében, irodalmában, kulturális harcaiban akaratlan élcsapat vagyunk; nyitottszemű állásfoglalásunktól sok minden függ” – vallatta az író a múlt század harmincas éveinek végén. Mivel a Kanadai Magyar Munkás című lap 1939. február 11-i lapszámában vette át Laták Istvánnak a Híd című folyóirat ötéves jubileumára készült alkalmi írását, ezért a Yuhar kronológiájában most ehhez az évszámhoz igazítjuk mai bejegyzésünk datálását. Korábbi, a téma előzményeit feldolgozó összeállításunkat itt érhetik el olvasóink: A kín, a vágy és a hit hármas egysége Miután a királyi Jugoszlávia hatóságai kiutasították az országból, és Ausztriába zsúpolták át, a korabeli Vajdaságban sokáig halottnak hitték Somogyi Pált, a költőt és kommunista/bolsevik aktivistát. Olyan híresztelések érkeztek felőle, amelyek szerint…
-
„Sírnak, sírnak a távíróhuzalok”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (10. rész)
„Véznán felhőkbe nyúló, liftektől lüktető tornyokból ki kell vinni a kapkodva siető embert kis kertek, virágos hegyi ösvények közé, a madarak csöndjébe, simogató halk verset mondani neki gyógyítóan, felidézni benne anyja altatódalát, és visszaadni neki a tovaszállt Szépséget” – így írt Laták István (1910–1970) író, költő a Sóhaj című tárcanovellájában amelyet a Breviárium-sorozat tizedik részéhez mellékeltem a levéltári anyagban fellelt, kötetbe nem sorolt írásai közül. Mivel az alábbi összeállításunkban a szerzőt a harmincéves költői jubileuma alkalmából köszöntő pályatársa, Majtényi Mihály (1901–1974) publikációjában Latáknak egy 1942-re datált versét idézgette, a mai anyagunkat a Yuhar kronológiájában ehhez az évszámhoz igazítjuk. Korábbi, a téma előzményeit feldolgozó összeállításunkat itt érhetik el olvasóink: A…
-
Amikor a Symposion megérett a börtönre…
„...nagy melléfogás, nagy csalás és öncsalás, ha valaki olyat mond, olyat állít, hogy túl nagy a szabadság, túl nagy a demokrácia; a szabadság és a demokrácia soha nem lehet túl nagy, az mindig kevés, az mindig többet igényel, többet követel ahhoz, hogy az alkotó ember többet tudjon produkálni...”
Ma már kevesen jegyezzük azt is, hogy egyáltalán létezett valaha egy Topolyai Film- és Videotábor néven szerveződő mozgóképes alkotói műhely Vajdaságban. Tizenhét éves, harmadikos középiskolás srácként azonban anno nekem ez volt az egyetlen komolyabb fogódzóm arra, vagy inkább csak afelé – annak irányába –, hogy filmezéssel foglalkozhassak. Amikor 1989 tavaszán megjelent a tábor forgatókönyv-pályázatának felhívása, minden olyan témát összeírtam, ami akkoriban foglalkoztatott, s amiről úgy gondoltam, hogy érdemes lenne filmnyelven is megközelíteni, körbejárni. Mai szemmel nézve már furcsának, érdekesnek, meglepőnek érzem, hogy – minden, az ellenkező irányba terelő korabeli friss élményem ellenére – nem játékfilmben gondolkodtam, hanem a dokumentarizmus volt rám nagyobb hatással… A beadott három filmtervem közül egy ment…
-
„…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)
Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere…) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak teljesíthetetlen, nevetséges, gyermeteg, vállalhatatlan ideológiai igényeket. Ennek illusztrálásaként vagy példázataként gondoljunk csak arra, milyen munkásforradalmi, osztályharcos irodalomtörténetek születtek a kelet-európai, szovjet típusú, bolsevik, vagy marxista, baloldali, szocialista diktatúrák regnálása idején, akár Magyarországon (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában et cetera…), de Jugoszláviában is, amikor klasszikus szerzők műveiből hagytak el olykor a…
-
Vajdasági irodalmi síkság
Még hetvenegy év hátravan, avagy egy nemzeti irodalom ugyanabban a pillanatban több irodalomközi közösség tagja is lehet – Hangoskönyv, 2001. május(?)
A Zombori Rádió Hangoskönyv című irodalmi műsorának 2001-es májusi adása abban is eltért az önmaga által a saját működéséhez megteremtett, létrehozott, bejáratott, és mindeddig kiválóan működtetett hagyományaitól, hogy ezúttal nem Fekete J. József, a műsor szerkesztője köszöntötte a hallgatókat. Helyette egy női hang szólalt meg az adás elején: „Csányi Erzsébet, Újvidéken élő irodalomtörténésznek a transzkulturalizmussal foglalkozó kisesszéjével nyitottuk a folyóiratot” – egészítette ki később, valamikor a műsor nyolcadik perce táján megszólalva az elhangzottakat a szerkesztő, „ezzel is jelezve, hogy a mai adás szerzői szándékosan, vagy teljesen véletlenszerűen, de mindannyian a transzkulturalizmus jegyében szólalnak meg”. „A most következő szerzőnk például novellában” – tette hozzá Fekete J. József, s ezzel tulajdonképpen már…
-
Koncz István, Lazarov Miodrag Pashu
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. november 22. (archív felvétel)
„Távoli rétet kémlel / a riadt őz, / füle feszülten a csendre / figyel, / felcsapja kis fejét, / szökell egyet, / s úgy tűnik el a képből, / mint jelentéktelen részlet / a festő emlékezetéből. / Háború lesz.” (Koncz István) A műsor tartalma: Lantos László: Koncz István Koncz István: Unalmas élet. Pantomin (versek) Előadja: Jónás Gabriella Zene: Lazarov Miodrag Pashu (kortárs minimalista metazene) Bányai János: Gondolat és grammatika (tanulmány, részlet) Koncz István: Párbajvers. A Tisza partján (versek) Előadja: Jónás Gabriella Zene: Lazarov Miodrag Pashu Lantos László: Lazarov Miodrag Pashu Lazarov Miodrag Pashu: Freiburg 1983 (regény, részlet) Előadja: Döbrei Dénes Zene: Lazarov Miodrag Pashu Szerkesztő-műsorvezető: Lantos László Technikai munkatárs: Ciger…
-
Gulyás József, Tolnai Ottó, Domonkos István
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. augusztus 2. (archív felvétel)
„szeretem a halat / a főtt csirkeagyat / zsíros vörös levekben / forgatom kanalam / szeretem mikor két szó / a sorvégen összecsendül / ilyenkor fejemben / meztelen csend ül / szép-e a verebek tolla / kérdem ismét / dicső Magia Polla” A műsor tartalma: Gulyás József: Egy költőhöz… (vers) Előadja: Kákonyi Tibor Bori Imre: Gulyás József (tanulmány, részlet) Gulyás József: Ti madarak, Ezt már mintha nem én csinálnám (versek) Előadja: Kákonyi Tibor Zene: Meredith Monk: View 1. (kortárs kísérleti zene) Bányai János: Gulyás József (tanulmány, részlet) Gulyás József: Forró utakra készen (vers) Előadja: Kákonyi Tibor Zene: Meredith Monk: View 1. Lantos László: Tolnai Ottó Tolnai Ottó: (vezérfonál), táviratok new…
-
A Cifra világban még az istenek is korán kelnek
Feketerigófüttyök a Tisza két oldalán, avagy Fehér Kálmán születésnapi köszöntése – Őrjárat a bánat csarnokában Bori Imrére emlékezve
Egy régi Magyar Szó élőújság jut eszembe gyermekkoromból, tehát valamikor a nyolcvanas évek elejéről-közepéről, amelyre apró kis csitriként még édesapám vitt el Zentán a színházba. Az Euzsénba, ahogy szülővárosomban mondták akkoriban… (Ma már ritkábban hallom ebben a formában, de könnyen lehet, hogy ez csak azért van, mert mostanában ritkábban vagyok otthon…) A helyi viszonyokban többnyire járatlan „messziről jött” vendégek közül pedig valaki egyszer csak azt találta mondani a rendezvényen, hogy „Zenta-Csóka alig tíz kilométerre van egymástól, s mégis…”, majd egy levegővételnyi szünetet tartott (legalábbis ő így gondolta…), az ekkor beállt csendben azonban valaki a közönségből bekiáltott: „Oda-vissza!” Amire természetesen az egész terem harsány nevetésben tört ki. A levegővételnyi szünet hossza…
-
FRISSÍTÉS: „Életünkben minden nulla”
Fehér Kálmán és a kosárlabda, avagy egy folk kantáta próbafolyamata és az Újvidéki Színház költözködése
Ha nem folytatta volna a jogi egyetemet Belgrádban, akkor profi kosarasként is meg tudott volna élni, mesélte többször is, immár idős korában Fehér Kálmán, a tavaly elhunyt költő, szerkesztő, diplomata – mondta el a Yuharnak adott interjúban Banka János színművész, aki az 1984-ben bemutatott Látomásnak ajtót nyitni című előadás, vagyis a folk kantáta egyik szereplője volt. A darab szövegírója, az Új Symposion egykori fő- és felelős szerkesztője, aki mégis inkább a jogi tanulmányainak folytatása mellett döntött, nyugdíjas éveiben költözött vissza szülőfalujába, Csókára, ahol haláláig élt. Banka Jánost most a közös munkáról és a Fehér Kálmánhoz fűződő emlékeiről kérdeztük. Ez az anyagunk – ha csak közvetett módon is, de – tulajdonképpen egy…
