1987,  Irodalom,  Rádió

Tolnai Ottó, Lantos Erzsébet

Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. december 13. (archív felvétel)

„Egyedül. Megverve. Nagyon. Hány ütést is kaptam tulajdonképpen? Húszat. Húszat? Honnan veszem, hiszen én nem számoltam, én sosem számoltam. Már a másodiknál vagy a harmadiknál elájultam.” (Tolnai Ottó)

A műsor tartalma:

Lantos László: Bevezető

Tolnai Ottó: Most majd én simogatlak tégedet (novella, részletek)
Előadja: Lantos Erzsébet
Zene: Laurie Anderson: Oh, Superman (kortárs kísérleti zene)

Szerkesztő-műsorvezető: Lantos László
Technikai munkatárs: Ciger Róbert

Lantos László: Bevezető

Néhány hete jelent meg Tolnai Ottó ötödik prózakötete, amelyet – címét, a novellák válogatását és grafikai megformálását tekintve is – „mértéktartó realizmus” fémjelez. A Prózák könyve „fekete könyv”: a Peinture Metaphisique, az Áruháznovellák, a Gastarbeiter Story és A tékozló fiú hazatérése című ciklusok a hétköznapi világban-lét (jelenlét és önlét) fanyar, tragikomikus, melankolikus történeteit mesélik el.
Műsorunkban a Most majd én simogatlak tégedet című novella részleteit hallhatjuk, Lantos Erzsébet előadásában. A zenei aláfestés Laurie Anderson New York-i alternatív zeneszerző Oh, Superman című szerzeménye.

Tolnai Ottó Palicson, 2017. december 25. (Valuska Gábor felvételei)
Tolnai Ottó Palicson, 2017. december 25. (Valuska Gábor felvételei)

A műsor elhangzása után fél évvel, 1988. július 1-én, a szabadkai Városi Könyvtárban volt a Prózák könyvének könyvbemutatója és az Aphasia Teátrum Most majd én simogatlak tégedet című performanszának premiere.

A rendezvény meghívója
A rendezvény plakátja
A produkció szórólapja
Lantos Erzsébet a performansz egyik jelenetében (Klein Rudolf felvétele)

 

Megosztás
  • 13
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás

1955-ben született Nagykikindán (a Vajdaságban). Színházi és filmrendező, performer, író, képzőművész és kulturális szervező. Tanulmányait a budapesti ELTE BTK magyar-szerbhorvát-esztétika szakán végezte (1974–80). Jugoszlávia, Svájc és Románia után 1993-tól Magyarországon él.Több alternatív művészeti folyóirat szerkesztője és munkatársa: Új Symposion (1984–87, Újvidék / YU), Magyar Narancs (1993-94, Bp.), Volt Magazin (1994-95, Bp.), Jump Magazin és Ex-Stasis (1997–99, Bp. / Szeged). Az Aphasia Teátrum (1988–91, Szabadka / YU) és az Opál Színház (1993-tól, Bp.) performanszcsoportok rendezője és performere. A Zrem Filmstúdió (2005–10, Bp.) egyik művészeti vezetője és rendezője. 1972-től publikál szépirodalom (vers, novella, drámai szöveg), forgatókönyv, értekező próza (színház, performansz, film, fotó, képzőművészet, képregény, zene, irodalom, multimédia) műfajban, valamint fordításokat (szerb nyelvről) és vizuális munkákat közel 60 magyar és külföldi folyóiratban. A Szépírók Társaságának tagja (2009-től). A budapesti Black-Black Galéria (1995–2001), a Merz Ház (2002–05) és a Mersz Klub (2015-től) undorgrund művészeti klubok vezetője. Kötetei: Éhségkönyv (2005), Nőket néző képek (Falcsik Marival, 2013), Semmikor (2017). Filmje Bada Dadáról: Dada Univerzoom (Gasner Jánossal, 2008).