1916,  Irodalom,  Színház

Egy haditudósító emlékei és más történetek

Egy vicc, amelyben gyakorlatilag benne van mindaz, ami tartományunkat jellemzi, jó és rossz értelemben egyaránt – avagy: Hogy kerül a trójai faszarvas az újvidéki strandra?

Időben és térben is szédítő sebességgel szelünk át korokat és országhatárokat az alábbi összeállításunkban, amelyben tovább követjük a Családi Kör hetilap Képhistóriák című rovatának alakulását, illetve témaválasztásait az elmúlt néhány évből, ahogy tettük azt már tavaly is több yuharos bejegyzésünkben. Csak emlékeztetőül mondjuk itt el, hogy akkor terelődött a figyelmünk a családi hetilapnak erre a sorozatára, amikor a Buksi című újság, vagyis a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának történetét kezdtük feleleveníteni… A mai válogatásunkban szereplő témák közül azonban választanunk kellett egyet: mivel 1916-ban jelent meg Molnár Ferenc összegyűjtött első világháborús írásainak gyűjteménye Egy haditudósító emlékei címmel, a Yuhar kronológiájában most ehhez az évszámhoz igazítjuk ezt a bejegyzésünket.

Előző összeállításunkat itt érhetik el olvasónk:

Madách Imre nemcsak a kortalanságból lépett ki…

Újabb, időben és térben való szertelen, csapongó, buja kalandozásra csábítjuk olvasóinkat mai összeállításunkkal, amellyel egy korábban megkezdett szériánkat folytatjuk, persze a sorozatszerűség szándéka nélkül, nem feltétlenül és nem erőltetve, inkább csak a tényszerűség magyarázatával megadva a szükséges, tisztességes minimumot a ciklusosságnak.

 

A Családi Kör 2017. szeptember 14-i lapszámában a Képhistóriák két témával foglalkozott: az első a történelmi időkbe, a második világháború éveibe tekintett vissza, a második viszont egy tipikusan vajdasági magyar jelenséggel foglalkozott:

 

Mardosó fullánkok

„Azt nem mondom, hogy szeretek olvasni. Mert az túl kevés lenne. Az olvasás az életem.” (Esterházy Péter)

Szeptember 8-án volt az olvasás világnapja. Talán az egyik legfontosabb ünnepünk… Ebből az alkalomból rengeteg remek fotó és festmény, mindenféle képek árasztották el az internet világát, jobbnál jobbak… És persze az olvasással kapcsolatos idézetek sem maradhattak el, mint például ez is itt Franz Kafkától: „Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furkálnak. Ha a könyv nem sóz jó nagyot a fejünkre, hogy felébredjünk, minek azt akkor kézbe venni.” A itt látható képeink közül az első (fönt) Londonban készült, a brit főváros 1940-es német bombázása idején, a második (alul) pedig öt évvel később Budapesten, röviddel a magyar főváros hosszú ostroma után. Közös bennük az olvasás élménye, akármilyen zordak és gonoszak legyenek is az adott történelmi, politikai és társadalmi körülmények.

 

A kulcs helye

Az internetes humor útvesztői kifürkészhetetlenek. Az itt látható képünk egy különleges, tipikusan vajdasági gyöngyszem, amely ugyan nem új (tehát könnyen elképzelhető, hogy olvasóink közül néhány látták is már…), viszont rendszeresen feltűnik a világhálón, az idén nyáron például a Szabad Magyar Szó oldalain jelent meg igen nagy sikerrel, megosztásról megosztásra járva a világháló jellegzetes, kimeríthetetlen közösségi portáljait, amelyeknek manapság már szinte mindenki a regisztrált tagja, felhasználója. Együtt van ebben a viccben gyakorlatilag mindaz, ami tartományunkat jellemzi, jó és rossz értelemben egyaránt. A kicsit talán furcsán, sajátosan lejegyzett üzenetet azonban csak az fogja megérteni, aki magyarul is, szerbül is tud… Tekinthetjük ezt akár egyfajta titkosításnak, titkosírásnak is!
Aki pedig a mellékelt kis leírás alapján valóban megtalálja az „ajtónyitó eszközt”, vagyis a kulcsot, az előtt nemcsak kalpagot emelünk, de könyvjutalomban is részesítjük… A megfejtéseket a szpray@gmail.com címre várjuk.

 

Egy héttel később, 2017. szeptember 21-én Molnár Ferenc (1878–1952) első világháborús mirákulumára emlékezett a rovat, az újvidéki faszarvasról szóló kis jegyzet szerzőjeként pedig Nagy Nándor személyében új munkatársat is avattak a Képhistóriák.

 

Csitító morfium a fájdalomra

Molnár Ferenc a császári és királyi sereg főhadiszállásán írta meg A fehér felhő című mirákulumát

Molnár Ferencről, A Pál utcai fiúk szerzőjéről úgy tudjuk, nem volt egy kimondottan bátor ember, haditudósítóként sem merészkedett a harcok közelébe, leginkább csak a császári és királyi tisztekkel ferblizett a frontvonalaktól tisztes távolságban. Igaziakat tehát nem, csak kártyacsatákat vívott és látott…
A tisztektől gyűjtötte be azokat az információkat, amelyek alapján emlékezetes tudósításait megírta, s amelyek közül – ezt is feljegyezték róla – néhányat még az ellenséges lapok is átvettek. Tavaly volt száz éve, hogy kötetben Egy haditudósító emlékei címmel 1916-ban kiadta harctéri írásait, haditudósítói munkájáért pedig Ferenc József-renddel tüntettek ki.
Időközben az akkor már ismert drámaíró a sereg főhadiszállásán írta meg A fehér felhő című egyfelvonásos mirákulumát. A budapesti Nemzeti Színház 1916 elején mutatta be a darabot Hevesi Sándor rendezésében, a Színházi Élet című lap fotósa, ifj. Alexy pedig az egyik próba után készített a stábról csoportképet, amely aztán az újság 1916. február 20-i számában jelent meg. Balról jobbra: Bartos Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Pataki József színművészek, Molnár Ferenc író, Kacsóh Pongrác zeneszerző, Rajnay Gábor, Kürthy József, Tóth Imre, Bajor (akkor még Bayer) Gizi, Szőke Sándor színművészek.
„Csitító morfium a fájdalomra” – írta akkor Kosztolányi Dezső a bemutatóról. Molnár Ferenc A fehér felhőért megkapta a Tudományos Akadémia legrangosabb kitüntetését, a Voinits-díjat. A darabot 2004. szeptember 27-én mutatta be ismét a Nemzeti Színház Béres Ilona főszereplésével, Vidnyánszky Attila rendezésében.

 

A trójai faszarvas

Az idén nyáron az éj leple alatt csempézték be az újvidéki Duna strandra a jól ismert történelmi titkos fegyvert – a trójai falovat –, csak ez már nem ló volt, hanem sokkal inkább szarvas. Pontosabban faszarvas (lehet szótagolni!), hivatalos nevén Jelen pivo. Reggel felnyitották az oldalsó ablakait és ajtóit, majd friss sörrel támadtak a gyanútlan strandolókra, akik hősiesen felvették a harcot, de a nap végén mégis ők lettek a vesztesek (a pénztárcájuk szempontjából), mégis elégedettek voltak.

 

A Családi Kör 2017. szeptember 28-i lapszámában ismét csak egy nagyobb terjedelmű írással jelentkezett a rovat:

 

Hasadnak rendületlenül légy híve, óh magyar!…

Vajon ki nyomja rá pecsétjét az Arany-bélyegekre? – A kétszáz éve született magyar költőt az idén márciusban posztumusz díszpolgárrá avatták a walesi Montgomeryben

A walesi bárdok kétszáz éve született költőjének, a mellékelt felvételünkön a bélyegek egyikén látható Arany Jánosnak Eric Fairbrother, a balladában megörökített település polgármestere adományozott posztumusz díszpolgári címet a Budapesten márciusban megtartott ünnepi rendezvényen. A költőt és a javarészt máig is szinte csak magyar nyelvterületen ismert munkásságát az évforduló alkalmából a BBC brit közszolgálati adó is méltatta. Alkalmi összeállításukban hangsúlyozták, hogy A walesi bárdokban megénekelt történetet az ötszáz bárd lemészárlásáról Arany János révén többen ismerik Magyarországon, mint Walesben.

„Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd.”

Ezt figyelembe véve döntött úgy Montgomery tanácsa, hogy Arany Jánost posztumusz Montgomery Szabad Polgára címében részesíti – jelentette a Magyar Távirati Iroda. A BBC felelevenítette, hogy a rendszerellenes költemény az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után a zsarnok, elnyomó rendszer ellen szólt: a költő nem volt hajlandó versben dicsőíteni Ferenc József császárt, ahogyan A walesi bárdok főhősei sem zengtek dicső éneket a hazájukat 1277-ben leigázó I. Edward angol királyról.
A Montgomery várában történt esetről Eric Fairbrother, a város polgármestere a márciusi rendezvényen elmondta: míg a magyarok az általános iskolákban tanulnak a történetről, addig a helyiek alig tudnak róla. Szerinte Arany János verse nagyszerű kapocs a két nemzet között. Ezt is figyelembe vették, amikor meghozták a döntésüket.
Annak érdekében pedig, hogy a walesi és a brit fiatalok – no és persze az idősebbek is – mihamarabb megismerjék nemcsak a Montgomery várban történteket, hanem Arany János remekbe szabott költeményét is, a költő díszpolgárrá avatásának tiszteletére angol nyelvű változatban, Peter Zollman fordításában adtuk közre akkor az eseményre reflektálva a Szabad Magyar Szó internetes felületén a magyarul egyébként közismert balladát:

„Five hundred went singing to die,
Five hundred in the blaze,
But none would sing to cheer the king
The loyal toast to raise.”

Az emlékév alkalmából a Magyar Posta által kiadott bélyegeket egyszer már bemutattuk olvasóinknak rovatunkban, s talán nem is térnénk vissza most ehhez a témához (Bruzák Noémi, a Magyar Távirati Iroda munkatársának felvételét visszakeresve…), ha a Tempevölgy című folyóirat az Arany János emlékév alkalmából nem készített volna egy Arany 200 című kvízt a honlapján (www.tempevolgy.hu). A kérdéssorokat helyesen kitöltők között ugyanis havonta tíz könyvjutalmat sorsolnak ki. Érdemes hát próbálkozni! Ezt szeretnénk most olvasóink figyelmébe ajánlani…
A játék havonta frissül, és 2018 márciusának végéig tart.
Ugyancsak a Tempevölgy című folyóirat hirdetett a napokban irodalmi pályázatot tizenhét és huszonöt év közötti fiatalok részére a Magyar Nyelv Napja és az Arany János emlékév alkalmából. S hogy egy kis vajdasági vonatkozása is legyen történetünknek, itt mondjuk el, hogy a Tempevölgynek vajdasági magyar főszerkesztője van a csókai Tóbiás Krisztián személyében…
A szerkesztőség Arany János szabadon választott versének, prózai munkájának átiratát, illetve paródiáját várja. Arany János is nemegyszer élt ezzel az irodalmi játékkal, legismertebb a Szózat átirata („Hasadnak rendületlenűl / Légy híve, óh magyar!”…), akárcsak későbbi íróink, költőink is, mint például Karinthy Frigyes. A beérkező pályaművekből a zsűri által kiválasztott alkotásokat a folyóirat közöli a Magyar Nyelv Napjára megjelenő különszámában, illetve a szerzők meghívást kapnak a Magyar Nyelv Napja balatonfüredi rendezvényére (2017. november 10-12.). A meghívottak részére szállást és ellátást a szervezők biztosítanak!
A pályaművek beérkezési határideje: 2017. október 15.
A pályaműveket levélben vagy e-mailben az alábbi elérhetőségek egyikére várják:
– e-mailben: szerkesztoseg@tempevolgy.hu
– hagyományos postai úton: Tempevölgy szerkesztősége, 8230 Balatonfüred, Szent István tér 1. A levélre mindenképp írják rá: Magyarország/Hungary/Mađarska.
Minden vajdasági pályázónak sok sikert kívánunk!

 

A Tempevölgy című című folyóirat honlapját itt érhetik el olvasóink:

Tempevölgy online

Tempevölgy folyóirat honlapja

 

A Családi Kör hetilap Képhistóriák című rovatának 2017-ben megjelent epizódjait egybefűzött gyűjteményként itt találhatják meg olvasóink:

 

A mai összeállításunkban idézett cikkek a Családi Kör alábbi számaiban jelentek meg:

Megosztás
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás