Rétegzene R-től Č-ig

Ugyan, hány cikk kezdődik azzal, hogy a szerző lebuktatja önmagát? Erre gondoltam, nem sokkal azelőtt, hogy leültem a billentyűzet elé. Meg arra, hogy lehet-e ebből a pozícióból egyáltalán majd bármi hiteleset mondani. Mert jelen írásom tárgya, hogy úgy mondjam, nem a leglényegem, nem valamiféle anyatejjel magamba szívott tudás, ami itt artikulációt követel magának. Bár lehetne az. Mi több belém olvadt, hozzám nőtt rövid idő alatt, így nem is volt kétségem afelől, hogy írnom kell róla. Egy olyan zenekar lemezét szeretném néhány hevenyészett mondattal felvezetni, amely ízig-vérig jugó, ámde korántsem mainstream. Sőt! Olyannyira nem az, hogy én csak öt évvel ezelőtt értesültem az említett korong (a banda egyetlen albuma) létezéséről. 2013-ban…