-
Sikoly’s Not Dead
A topolyai Sikoly zenekar hevenyészett története (1,5.)
Az ember tervez – van, hogy előre látja az események láncolatának ívét, vagy legalábbis matematikai előtudásának köszönhetően ki tudja számítani azt. Nagyjából ez történt, amikor elhatároztuk, szentelünk egy cikksorozatot a vajdasági punk zenének, különös figyelemmel a topolyai Sikoly zenekarra, amelynek az elmúlt időszakban több hanganyagát, sőt, videofelvételét is sikerült megszereznünk. Ismételten köszönetet kell mondanom ezért Vadóc Arnoldnak (Kori), aki őslakosként elkalauzolt bennünket ebben az egzotikus világban! Az első anyagunk alcímébe optimistán bele is írtam az egyes sorszámot, hiszen nem volt kérdés, hogy folytatódik ez a történet. Sőt, akkor még az sem volt kérdés, hogy hogyan. „Mi lesz, ha hazajövünk – HÁBORÚ!!” Egy olyan történet kezdetét fogjuk itt most felvázolni, amely…
-
„Mi lesz, ha hazajövünk – HÁBORÚ!!”
A topolyai Sikoly zenekar hevenyészett története (I.)
Egy olyan történet kezdetét fogjuk itt most felvázolni, amely történetbe – a nyelvi játék kedvéért így mondanám – két ballábbal és nem is olyan régen léptünk bele. Előbb csak egy kazetta bukott elő a felejtés tavának habjaiból, akár egy másnapos szirén, kereste a kapaszkodókat, és hát jobb híján bennünket talált. Hogy milyen volt az éneke? Ének volt-e egyáltalán? Inkább nevezhetnénk sikolynak. Sőt: Sikolynak! Aztán egy reggel a Két ballábas bakancs első, 1990. áprilisi számával fogadott Palócz. Volt abban hitvallás a The Stooges zenéje mellett, szexuális felvilágosítás az AIDS elleni küzdelem jegyében, a We’re A Happy Family szövege magyarul, egy fájón lehúzó kritika az Auróra Viszlát Iván című nagylemezéről, Bukowski, Extreme…
-
A szobatudós
Bada Dada: Ja nisam ružan (Urbazone Trotorock, 1996)
Lényegében minden egyetlen emberre, a kiváló tehetséggel megáldott Miomir Grujić Flekára (1954–2003) vezethető vissza. (Reményeink szerint a jövőben neki is szentelünk majd egy terjedelmesebb cikket.) Ő volt a megálmodója és megalkotója az Urbazone mozgalomnak, ami nem más volt, mint a helyi, városi, művészeti és rock ‘n’ roll energiák tökéletes szimbiózisa. Koncertek, performance-ok, képzőművészeti tárlatok, színházi előadások, egyéb művészeti megmozdulások sorakoztak az Urbazone gyűjtőnév alá, amelyet Fleka gyakran így emlegetett: pirula az apátia és a letargia ellen. És bizony azokban a vészterhes időkben, a kilencvenes évek eleji, széthullni készülő Jugoszláviában ez a két fekete angyal ült az emberek jobb meg bal vállán. Aztán persze lett sokkal rosszabb is, de erről majd…
