Az ember tervez – van, hogy előre látja az események láncolatának ívét, vagy legalábbis matematikai előtudásának köszönhetően ki tudja számítani azt. Nagyjából ez történt, amikor elhatároztuk, szentelünk egy cikksorozatot a vajdasági punk zenének, különös figyelemmel a topolyai Sikoly zenekarra, amelynek az elmúlt időszakban több hanganyagát, sőt, videofelvételét is sikerült megszereznünk. Ismételten köszönetet kell mondanom ezért Vadóc Arnoldnak (Kori), aki őslakosként elkalauzolt bennünket ebben az egzotikus világban!

Az első anyagunk alcímébe optimistán bele is írtam az egyes sorszámot, hiszen nem volt kérdés, hogy folytatódik ez a történet. Sőt, akkor még az sem volt kérdés, hogy hogyan.

„Mi lesz, ha hazajövünk – HÁBORÚ!!”

Egy olyan történet kezdetét fogjuk itt most felvázolni, amely történetbe – a nyelvi játék kedvéért így mondanám – két ballábbal és nem is olyan régen léptünk bele. Előbb csak egy kazetta bukott elő a felejtés tavának habjaiból, akár egy másnapos szirén, kereste a kapaszkodókat, és hát jobb híján bennünket talált.

Írtam ugyanis a zenekar egykori dobosának, Berec Zsoltnak, aki hajdanán a Két Ballábas Bakancsnak „nyilatkozott”, egyúttal kértem őt, hogy ismételjük meg az interjút. Kétség nem fér hozzá, hogy izgalmas lenne egy ilyen anyag… Ám sajnos egyelőre marad a feltételes mód. Negyvennyolc nappal ezelőtti levelemre a következő választ kaptam:

Helló! Soha nem gondoltam volna, hogy újra látom ezt a cikket, és igazán jól esik, hogy nem merült teljesen feledésbe. Természetesen a rendelkezésedre állok, és mindenkinek akinek a Sikoly valamit is jelentett! Lehet, nem válaszolok azonnal a kérdésekre, de ez csak az időbeosztásom miatt van, mert munka mellett iskolába járok, és vizsgaidőszak van. Ezért előre is elnézést kérek!

Negyvennyolc nap az újságírói szakmában nagy idő, a Sikoly története szempontjából elenyésző, hiszen amint láthatják (és a Yuhar közösségi oldalán mért aktivitás is ezt mutatja), a zenekarnak még mindig nyoma van. Tehát él! Több olvasónk is megosztotta velünk Sikolyhoz fűződő emlékét: szó esett házibulikban rongyosra hallgatott Sikoly-kazettáról, melynek később rejtélyes módon lába kélt, maratoni koncertről, a zenekar utóéletéről és későbbi reinkarnációjáról (lásd: Shit Shakers)…

Egy szó, mint száz: lesz miről Berec Zsolttal – vagy ahogyan Topolyán ismerhetik őt, Szamócával – beszélgetni. A magunk részéről türelmesen várunk. De hogy a várakozás ne legyen unalmas, megosztunk egy újabb koncertfelvételt. Méghozzá a 1992-es Venus-beli ramazuri hanganyagát.

Egy igazi keretes műsorral van dolgunk ez esetben, hiszen két klasszikus brit punk szerzemény nyitja és zárja a koncertet: a Sex Pistols mindenki által ismert slágere (igen, sláger!), az Anarchy In The U.K. és a U.K. Subs Endangered species című, 1982-es lemezcímadó dala. De a koncert során számos más popsláger szelleme is megidéződik, így például a Beatles Let It Be-je és a House of the Rising Sun című amerikai folk szerzemény is. És hogy milyen dalok szóltak még? Olyan topolyai világslágerek, mint amilyen a Topolya, a sötétség városa, a Hatalom, a Sikoly… és természetesen a Sör. Mert:

Nekem legnagyobb öröm,
Mikor mëgiszom a söröm.

Végezetül arra kérnénk azokat, akik ott voltak ezen a koncerten, vegyék fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel (info@yuhar.hu), és osszák meg olvasóinkkal negyedszázaddal ezelőtti élményeiket!

Hozzászólások

hozzászólás