-
Junkies-koncert – „Zentán, a Lunapark helyén”
Azok táborát erősítem, akik nem Nietzschétől tudják, mit jelent a nihil fogalom, hanem a Junkies zenekartól. Három évvel ezelőtt, szeptemberben írtam is a Nihil című lemezről egy Facebook-bejegyzést, amelyet már csak azért is érdemes teljes egészében (ám némileg cenzúrázva) idéznem, mert felvázolja magát a kontextust – létezésem akkori kereteit –, amely közepette megismerkedtem Szekeres Andrisék zenéjével. Íme: „Manapság reggelente rám tör valami furcsa, nosztalgikus hangulat. Általában dalok jutnak eszembe, és a dalokról konkrét történetek. Bár idén a Junkies Káros az egészségre c. lemeze jubilál, nekem mégis egy másik lemezük tetszik/tetszett (a fene tudja, hogy van ez), méghozzá az azt követő Nihil. Ezzel az albummal – áthidaló megoldásként nevezzük így –…
-
(This is not a) Requiem for a pub
Szubjektív szólamok és barlangmélyi nyugalom a Mojo Club tulajdonosváltásának apropóján
Tulajdonosváltás a zentai Mojo Clubban – olvastam a múlt héten. Meg azt is, hogy a tulaj Lučić Viktor a sajtónak is megerősítette ezt a hírt. Nem kellett sok, máris valami furcsa, nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam. Aztán felnéztem a közösségi oldalra és rájöttem, ezzel nem vagyok egyedül. Bontottam egy sört, írni kezdtem. Szubjektív, emlékezős szöveget – nekrológszerűt. Némely szólama talán ma (egy héttel később) már nem is releváns. De abban biztos vagyok, hogy ez az emlékezőmunka nem (volt) hiábavaló. Ím, ígyen szól ez a múlt hét óta formálódó szöveg: Van egy életem, amit hátrahagytam, egy vidék, amelyhez egyre kevesebb közöm van. Már csak azért is, mert változunk. A vidék is, meg…
-
„Hogy ne vesszen el a szavunk és a zenénk”
Terítéken az Énekelt Versek V. Zentai Fesztiváljának versenyprogramja
Azt már nehéz lenne megmondani, hogyan jött velem szembe az Énekelt Versek Fesztiválja. Nem mozogtam ugyanis kultúrateremtő közegben, sőt, meg sem fordult a fejemben, hogy kéne. Talán a pályázati felhívást láttam valahol, talán megboldogult középiskolai magyartanárom hívta rá fel a figyelmem, akinek elmondhatatlanul sokat köszönhetek – tehát adja magát, hogy ezt a különös ajándékot is az ő nyakába varrjam. Tény, hogy abban az évben, 2001-ben egyik percről a másikra elkezdtem dallamokban gondolkodni, suta zenécskéket fabrikálni versekre. Ha ma visszagondolok erre az időszakra, azt kell mondanom, nem viseltettem kellő tisztelettel e versek irányába, hiszen a zene, amely létrejött egyszerű volt, hígított limonádé ízű. Semmicske dalok… De mentségemre szóljon, hogy számomra tágas…
-
Változatok könnyű szélre
avagy emléktöredékek a 2005-ös zentai versünnepről
Még hármat kell aludni a magyar költészet napjáig. Nem tudom, önök hogyan szoktak ilyenkor ünnepelni, hogy szoktak-e egyáltalán, számomra különös jelentőségű nap április 11-e, és ahogy haladok előre az időben, egyre sűrűbben találom magam ilyenkor az emlékezés, fel- és megidézés szagos füvű mezején. (Ez persze a Yuhar gondozása szempontjából nem baj, sőt!) Rendszerint jutnak eszembe olyan produkciók, amelyekhez közöm volt, melyekben zenéltem, és amelyek kellemes perceket szereztek nekem, noha nehezen viselem a csapatmunkát. Egy tíz évvel ezelőtti előadás jutott eszembe legelőször, ami ugyancsak a költészet napjára készült, és amelyet rögzített is az Újvidéki Rádió, a birtokomban van, ergo itt és most bemutatható lenne, ha nem lépett volna elő a függöny…
