Fél évszázaddal ezelőtt, a korabeli Jugoszlávia legnagyobb becsben tartott állami ünnepén, november 29-én, vagyis a köztársaság napján kezdte meg adásainak sugárzását 1968-ban a Szabadkai Rádió. A nyitónapon a közösség még nem hallhatott teljes értékű adást – ezt inkább amolyan kísérleti műsornak mondhatjuk (akárcsak az egy nappal korábban, amolyan próbaképp „felkapcsolt” adást is…) –, viszont felvételről sugározta a rádió az előző napi alkalmi ünnepségen elhangzott beszédeket, így többek közt Vitomir Ružić igazgató és Bagi Károly városelnök felszólalását, valamint, mint a mellékelt műsorismertetésben hallhatjuk is, élőben közvetítette Josip Broz Tito elnök Jajcéban elhangzott ünnepi beszédét is. A két bemondó ezen a napon Sztantics Erzsébet és Balázs Piri Zoltán volt.
A Szabadkai Rádió első híradóját három nappal később, 1968. december 2-án sugározta, de még ekkor is a köztársaság napja volt a központi téma. A publikum ekkor beszámolót hallhatott a november 29-i ünnepségekről, a város főterén megtartott tűzijátékról, a Népkör alkalmi irodalmi műsoráról. Mint elhangzott,

„a polgárok érdeklődése általában Jajce felé irányult, ahol történelmi ünnepségeket tartottak. Mindenki a rádió és televízió adását, Tito köztársasági elnök szavát hallgatta.”

December 20-án válogatás, összeállítás hangzott el a rádió indulását köszöntő hallgatói levelekből. Azt persze ennyi idő távlatából képtelenség lenne pontosan megítélni – és talán nem is ez a fontos –, hogy valódi leveleket olvastak-e be a műsorban, vagy az úgynevezett munkáslevelezőket „izzították” be szükség és igény szerint, megfelelő helyről, megfelelő helyen az illetékesek. Tény azonban, hogy mindazok, akik műsorba kerülhettek, örömmel üdvözölték az új rádió megjelenését, az új és friss magyar adás elindítását, hiszen innen már nemcsak országos, vagy tartományi vonatkozású, de helyi, környékbeli hírekről, eseményekről is informálódhattak.

Hallhatjuk a beszédek között Nagy József alapító főszerkesztő hangját is, aki arról beszél a felvételen, hogy

„nagyon kevesen vagyunk ahhoz a műsorhoz, amit az elkövetkező órákban és napokban majd az éterbe sugározunk. Tudjuk, sokat várnak tőlünk. Elvárják, hogy méltók legyünk Szabadkához, a város bővérű kultúrhagyományaihoz, elvárják, hogy mindig éber szemmel figyeljük, és mindig időben ismertessük a községben, a kommunában zajló eseményeket. Elvárják tőlünk, hogy mondanivalónkban időszerűek, és a szabad anyanyelvhasználat igényei szerint is közérthetőek, kimondott szavunkban igazak, álláspontunkban határozottak, műsorszámainkban sokoldalúak és érdekesek legyünk.”

A Nagy József által előrejelzett „elkövetkező órák és napok” 2016-ig tartottak, akkor vesztette el ugyanis az addig, csaknem öt évtizeden át magas szakmai elismertség mellett működő Szabadkai Rádió a közszolgálati státusát. Jelenleg Szabadkai Magyar Rádió néven, napi tizennégy órában sugároz a 86,6 megahertzes hullámhosszon egy, a nevét egy apróbb változtatással továbbvivő adó, amely azonban semmilyen szempontból sem jogutódja az 1968-ban indult Szabadkai Rádiónak. Bár, mint az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, az ilyesféle jogászkodásnak, az ilyen jellegű jogi csűrés-csavarásnak semmi jelentősége, még kevesebb értelme van, hiszen az már a hallgatók dolga, hogy eldöntsék, mennyire lesznek elégedettek, s ennek az új adónak a műsorszámait mennyire tartják majd sokoldalúnak és érdekesnek, ahogyan azt elvárásként a nagy előd, Nagy József is megfogalmazta.

Hozzászólások

hozzászólás