A Nevenincs valószínűleg az egyetlen együttes Vajdaságban napjainkig, mely csakis jugoszláviai magyar népdalokat (Kiss Lajos, Burány Béla és Kónya Sándor gyűjtéseiből) tűzött műsorára és ezzel párhuzamosan vajdasági költők énekelt verseit adta elő. A népdalok és versek hangszerelése, zenei kísérete a népzenei hagyományokra alapozott saját munka, egyedi teljesítmény volt. – Kónya Sándorral, az együttes tagjával beszélgettünk az alább közölt Nevenincs-felvételekről és a zenekar munkásságáról.

• A Nevenincs együttes a táncházmozgalom első vajdasági képviselője volt. Befogadói oldalról mennyire volt érzékelhető az igény egy ilyen zenekar létrehozására? Mit jelentett ebből a szempontból a Sonja Marinković Ifjúsági Kultúrközpont művészeti vezetőjének támogatása? (Miben merült ki ez a támogatás?)

Kicsit megelőztük a vajdasági magyar kultúra szervezőinek igényeit, de az biztos, hogy az értelmiség egy része érdeklődéssel és szimpátiával fordult felénk annakidején. Nekünk sokat jelentett, hogy Ilija Vrsajkov, a kiváló zenepedagógus próbalehetőséget és kezdetben bemutatkozási, föllépési lehetőséget biztosított a Nevenincsnek. Ekkor úgy éreztük, az is feladatunk, hogy a velünk élő más nemzetekkel megismertessük a magyar népzenét.

• Három Nevenincs-hangfelvétel válik most elérhetővé az oldalunk látogatói számára, amelyeket ezúton is nagyon köszönünk! Mi képezte még az együttes repertoárját?

Bánáti és szlavóniai népdalok vannak a felvételeken, de előadtunk bácskai és baranyai népdalokat is. A vajdasági magyar népdal volt számunkra a legfontosabb, de szívesen muzsikáltunk szerb, cigány, macedón, román, szlovák, szlovén, bosnyák népzenét is. A Nevenincs repertoárjának másik fő vonulatát vajdasági magyar költők megzenésített versei képezték. A dallamokat magam írtam, Szabó Ivánnal együtt valósítottuk meg a hangszerelést. Talán mondanom sem kell, ezek a dallamok a népzenéből építkeznek. [Illusztrációként mellékelem Tóth Ferenc Naphívogató és Kovács Nándor Szerelmes verstöredék Máriának című versét, csak egy gitár kíséretében.]

• Milyen apropóból rögzítették a most közzétett felvételeket? Volt esetleg valamilyen nagyobb volumenű tervük ezzel az anyaggal?

A hangfelvételeket az Újvidéki Rádió készítette, és el is hangzottak több ízben a rádióban. Az Újvidéki TV-ben is volt egy blokkunk. Merészebb terveink e téren nem voltak. A közönségünket testközelben szerettük érezni.

• A „feldolgozással” egy időben történt gyűjtési munka is? Amennyiben igen, mennyire alakították a zenekari igények a gyűjtés metódusát? A Nevenincs hozzáadott valamit az Ön népdalgyűjtői/tudományos munkásságához is?

Fordítva történt: a terepi gyűjtések eredményeit igyekeztünk beépíteni a Nevenincs előadásaiba. Egy példa, amelyen ma már mosolygok: az adatközlő énekes Gál András bácsi érdes-hetyke hanghordozását próbáltuk egy az egyben visszaadni a Karikába gyűröm a gatyám szárát kezdetű dalban, a Csókai gyűjtés című blokkban.

• A fellépéseik jegyzékét végignézve feltűnő, hogy csak a hajdani Jugoszlávia területén tartottak előadást. Arra nem gondoltak akkoriban, hogy az anyaországi rendezvényeken is bemutatkozzanak? Volt erre egyáltalán lehetőség, vagy a kulturális transzfer a népzene terén sem volt igazán jellemző ebben az időszakban?

Őszintén szólva eszünkbe sem jutott ez a lehetőség, mi a vajdasági közönséggel, főleg a fiatalokkal akartuk megszerettetni a vajdasági magyar népzenét és költészetet.

• A Nevenincs 5 éven át, azaz 1981-ig volt aktív. Mi miatt ért véget a közös munka? Önről tudjuk, hogy azóta sem csillapodott a vajdasági népi kultúra iránti rajongása, a gyűjtőszenvedélye, és előadóként továbbra is aktív. A zenekar többi tagja is megmaradt ezen a pályán?

A különböző életpályák és munkalehetőségek szétszórtak bennünket, s egy idő után nehézkessé vált a próbák összehozása is. Azt hiszem azonban, hogy a Nevenincs mindegyikünkre hatott. Cseh Ferenc feleségül vette Szabó Mártát, a „keresztanyánkat” (aki a Nevenincs nevet adta nekünk). Feri régóta Óbecsén él és dolgozik gyógyszerészként, szabad idejében énekcsoportot vezet, szólóénekesként minden évben föllép a Durindón. Cseh Klára és Szabó Iván is összeházasodtak, Újvidéken élnek, egyik gyermekük a Kiskormos nevű zenekarban vitte tovább a Nevenincs-i hagyományt néhány évvel ezelőtt. Klára nyugalmazott nyelvtanár, Iván tamburaoktató az újvidéki és környékbeli művelődési egyesületekben, „polgári” végzettségét tekintve nyugdíjas gépészmérnök-tanár. Borsi Ferenc az Óbudai Népzenei Iskola tanára, népzene-kutatási szakértő, a Magyar Kultúra Lovagja is immár. Ő a népi asztali citera szakavatott ismerője, több könyvet írt a hangszerről.

• Az Ön példás népdalgyűjtői munkájáról sokat tudhatunk, hiszen folyamatosan, több kötetben publikálta ezt az anyagot. Akadnak esetleg olyan kazettái, hanganyagai, amelyek digitalizálva kellemes perceket szerezhetnének a laikus és a szakmai közönségnek egyaránt? Tervezi esetleg ilyen anyagok feldolgozását?

Népzenei gyűjtéseim, valamint az újabban gyűjtött vallásos énekek is a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet archívumában találhatóak, és a kutatás számára elérhetőek. Szeretném még közkinccsé tenni az anyag arra érdemes részeit.

 

A vajdasági NEVENINCS együttes

Az újraéledő magyar népzenei (táncház) mozgalom első vajdasági képviselője a Nevenincs együttes, mely 1976-ban alakult meg az újvidéki Sonja Marinković Ifjúsági Kultúrközpontban, Ilija Vrsajkov művészeti vezető támogatásával.

Az együttes tagjai (a fotón balról jobbra):

Cseh Ferenc (hegedű, ének)
Kónya Sándor (brácsa, ének, hangszerelés)
Cseh Klára (ének, ütőhangszerek)
Szabó Iván (nagybőgő, hangszerelés)
Borsi Ferenc (asztali citera, tambura, mandolin, levélsíp, ütőhangszerek)

Fellépések: 1981-ig több ízben a Sonja Marinković Ifjúsági Kultúrközpont közös műsoraiban.

Önálló szereplések:

• 1976-ban az újvidéki Egyetemista Klubban névadó est: műsoron vajdasági magyar népdalok. A Nevenincs nevet Szabó (majd Cseh Szabó) Márta akkori bölcsészhallgató adta az együttesnek.
• 1977-ben a csókai Művelődési Házban, műsoron vajdasági magyar, szerb, szlovák, román népdalok.
• 1978-ban Podgorica (Titograd); a Nevenincs együttes képviselte a Vajdaságot az Abrašević-napokon (a rendezvény az amatőrök legrangosabb szemléje volt Jugoszláviában akkortájt): műsoron vajdasági és baranyai magyar népdalok.
• 1979. április 10-én, a magyar költészet napjának előestéjén az újvidéki Ifjúsági Tribünön, műsoron vajdasági magyar népdalok és vajdasági költők – Gál László, Tóth Ferenc, Fehér Kálmán, Cs. Simon István, Pap József, Kovács Nándor – énekelt versei Kónya Sándor dallamaival. A műsorban Rapos Ilona és Kónya Lívia versmondók is szerepeltek.

A Nevenincs valószínűleg az egyetlen együttes Vajdaságban napjainkig, mely csakis jugoszláviai magyar népdalokat (Kiss Lajos, Burány Béla és Kónya Sándor gyűjtéseiből) tűzött műsorára és ezzel párhuzamosan vajdasági költők énekelt verseit adta elő. A népdalok és versek hangszerelése, zenei kísérete a népzenei hagyományokra alapozott saját munka, egyedi teljesítmény volt.

Az itt közzétett zenekari fölvételek (Szlavóniai népdalok, Bánáti népdalok, Csókai gyűjtés) negyven évvel ezelőtt készültek az Újvidéki Rádió M-stúdiójában.

Hozzászólások

hozzászólás