• 1996,  Színház,  Zene

    István, a király

    Kényszerpályán a világ... de aztán jön a szélvihar, az áradat, és nekiront a háznak, majd hirtelenjében több lesz a temetés, mint a keresztelés

    „Kedves közönség, tisztelettel köszöntök mindenkit! A millecentenárium évében vagyunk, ma, Szent István király ünnepén. Amikor e kiváló esemény, műsor rendezője fölkért arra, hogy mondanék valamit bevezetőként egészen röviden, akkor a délelőtt fölolvasott evangélium jutott az eszembe a sziklára, illetve a homokra épült házról. Volt egy ember, aki homokra építette a házát, jött a szélvihar, az áradat, nekirontott a háznak, az összedőlt, mert homokra épült. Egy másik ember sziklára építette a házát, hiába jött a zápor, a hömpölygő áradat, hiába rontott neki a háznak, nem dőlt össze, mert sziklára épült. Kedves közönség, a mai nap ünnepeltje, Szent István, első apostoli királyunk nem homokra építette a házát, hanem sziklára. Íme, hogy ennyien…

    István, a király

    Kényszerpályán a világ... de aztán jön a szélvihar, az áradat, és nekiront a háznak, majd hirtelenjében több lesz a temetés, mint a keresztelés
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 2010,  Irodalom,  Zene

    A Cifra világban még az istenek is korán kelnek

    Feketerigófüttyök a Tisza két oldalán, avagy Fehér Kálmán születésnapi köszöntése – Őrjárat a bánat csarnokában Bori Imrére emlékezve

    Egy régi Magyar Szó élőújság jut eszembe gyermekkoromból, tehát valamikor a nyolcvanas évek elejéről-közepéről, amelyre apró kis csitriként még édesapám vitt el Zentán a színházba. Az Euzsénba, ahogy szülővárosomban mondták akkoriban… (Ma már ritkábban hallom ebben a formában, de könnyen lehet, hogy ez csak azért van, mert mostanában ritkábban vagyok otthon…) A helyi viszonyokban többnyire járatlan „messziről jött” vendégek közül pedig valaki egyszer csak azt találta mondani a rendezvényen, hogy „Zenta-Csóka alig tíz kilométerre van egymástól, s mégis…”, majd egy levegővételnyi szünetet tartott (legalábbis ő így gondolta…), az ekkor beállt csendben azonban valaki a közönségből bekiáltott: „Oda-vissza!” Amire természetesen az egész terem harsány nevetésben tört ki. A levegővételnyi szünet hossza…

    A Cifra világban még az istenek is korán kelnek

    Feketerigófüttyök a Tisza két oldalán, avagy Fehér Kálmán születésnapi köszöntése – Őrjárat a bánat csarnokában Bori Imrére emlékezve
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
  • 1976,  Interjú,  Zene

    „Megelőztük a vajdasági magyar kultúra szervezőinek igényeit”

    Interjú Kónya Sándorral a hajdani Nevenincs együttes tagjával

    A Nevenincs valószínűleg az egyetlen együttes Vajdaságban napjainkig, mely csakis jugoszláviai magyar népdalokat (Kiss Lajos, Burány Béla és Kónya Sándor gyűjtéseiből) tűzött műsorára és ezzel párhuzamosan vajdasági költők énekelt verseit adta elő. A népdalok és versek hangszerelése, zenei kísérete a népzenei hagyományokra alapozott saját munka, egyedi teljesítmény volt. – Kónya Sándorral, az együttes tagjával beszélgettünk az alább közölt Nevenincs-felvételekről és a zenekar munkásságáról. A Nevenincs együttes a táncházmozgalom első vajdasági képviselője volt. Befogadói oldalról mennyire volt érzékelhető az igény egy ilyen zenekar létrehozására? Mit jelentett ebből a szempontból a Sonja Marinković Ifjúsági Kultúrközpont művészeti vezetőjének támogatása? (Miben merült ki ez a támogatás?) Kicsit megelőztük a vajdasági magyar kultúra szervezőinek igényeit, de…

    „Megelőztük a vajdasági magyar kultúra szervezőinek igényeit”

    Interjú Kónya Sándorral a hajdani Nevenincs együttes tagjával
    bejegyzéshez
    a hozzászólások lehetősége kikapcsolva