1996,  Színház,  Zene

István, a király

Kényszerpályán a világ... de aztán jön a szélvihar, az áradat, és nekiront a háznak, majd hirtelenjében több lesz a temetés, mint a keresztelés
Kálmány Lajos (1852-1919)

„Kedves közönség, tisztelettel köszöntök mindenkit! A millecentenárium évében vagyunk, ma, Szent István király ünnepén. Amikor e kiváló esemény, műsor rendezője fölkért arra, hogy mondanék valamit bevezetőként egészen röviden, akkor a délelőtt fölolvasott evangélium jutott az eszembe a sziklára, illetve a homokra épült házról. Volt egy ember, aki homokra építette a házát, jött a szélvihar, az áradat, nekirontott a háznak, az összedőlt, mert homokra épült. Egy másik ember sziklára építette a házát, hiába jött a zápor, a hömpölygő áradat, hiába rontott neki a háznak, nem dőlt össze, mert sziklára épült. Kedves közönség, a mai nap ünnepeltje, Szent István, első apostoli királyunk nem homokra építette a házát, hanem sziklára. Íme, hogy ennyien itt vagyunk, és hogy Szaján hatszáz éve létezik, ezt bizonyítja. Habár sokszor talán szomorúan mondjuk azt, énekeljük a szép egyházi énekkel, hogy veszni indult István öröksége. Mert Szaján monográfiájának szerzője megjegyzi, hogy Kálmány Lajos paposkodása idején Szaján a nagycsaládosokhoz tartozott, sok-sok gyermek volt a faluban, úgy, hogy a családok még gyermekeket fogadtak örökbe. Annyira szerették az életet, annyira szerették a gyermekeket. Ma ez már, sajnos, nem igaz, mert Szajánra is vonatkozik az, hogy több a temetés, mint a keresztelés. De a mai nap üzenete István királyunktól, hogy vállaljuk az életet, vállaljuk a szépséget, a harmóniát, az örömöt. Szent István király több évszázad távlatából üzen nekünk, hogy ne homokra építsük a házainkat, hanem sziklára. Akkor megmaradunk, és akkor lesz jövőnk. Kedves közönség, íme csak néhány gondolat e szép zenés produkció előtt, és fogadjátok szeretettel a fiatalokat, akik ezt most bemutatják nektek” – így fogalmazott rövid köszöntőjében Bogdán József papköltő 1996. augusztus 20-án, Szajánban, az István, a király című előadás bemutatója előtt. 

Szereposztás:

ISTVÁN – Jegercsik Csaba
SAROLT – Süli Elvira
GIZELLA – Lévai Ildikó
ASZTRIK FŐPAP – Jasura Tivadar
KOPPÁNY – Tóth Róbert
TORDA – Bata Mihály
RÉKA – Márki Klára (énekhangja: Polgár Lilla)
REGÖS – Tóbiás Krisztián

TÖMEG – Rúzsa Ildikó, Kiss Beáta, Molnár Flórián, Lajcsák Zoltán, Baji Zsolt, Berák Angéla, Szeles Viktória, Berák Brigitta, Horváth Tímea, Szeles Gabriella, Mihók Hilda, Molnár Attila, Mihók Csilla, Berák Benitta, Ozsvár Tímea, Berák Anita

A zenekar:

Basa Gábor – szintetizátor
Tóbiás Krisztián – akusztikus gitár
Szilágyi Zoltán – basszusgitár
Pálfi Csaba – dob
Kónya Sándor – hegedű

Koreográfus: Kiss Beáta és Horváth Csaba
Stúdiómunka: Szloboda Gábor

Rendezte: Szabó László

Jelenet az előadásból (Karácsonyi Sándor felvételei – akárcsak a lapszám teljes képanyaga. Sajnos már az eredeti nyomatban is különösen rossz minőségűek voltak, ezért olvasóink elnézését kérjük! Már keressük a megoldást.)

Bánáti István

Szajánban, ebben a kis bánáti faluban Szent István napján van a templombúcsú. Augusztus 20-án este a plébánia kertjében a tiszaszentmiklósi Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör szervezésében csókai, zentai, jázovói és más, környékbeli falvak amatőrjei előadták az István, a királyt, Szörényi Levente és Bródy János nagy sikerű rockoperáját a maguk rövidítésében, rendezésében és elképzelése alapján. Hogy mondanivalója, üzenete legyen. Nekünk.
A főbb szerepeket Jegercsik Csaba, Tóth Róbert, Süli Elvira, Lévai Ildikó, Jasura Tivadar, Bata Mihály és Márki Klára játszotta. És énekelte szalagra Zentán Szloboda Gábor segítségével. A rendező Szabó László volt. Pósa Gyula szajáni plébános pedig a bemutató előtti napokban befogadta őket, hogy a helyszínen készüljenek el az utolsó próbákkal.
Értékelésre nem vállalkozom, hiszen nem is lehetne és fölösleges is volna összehasonlítani a zömében először színpadra lépő társaságot az eredeti művet előadó híres színészekkel. Erre ők sem gondoltak, hiszen akkor bele sem mertek volna vágni. Így a szimpatikusak. Beszélgetésünkben inkább egy olyan kérdést vetettünk fel, amely nemcsak a rockoperához, de ehhez a sokat emlegetett millecentenáriumi évhez is kapcsolódik.

● Ki döntött jól: István vagy Koppány? Mi lett volna, ha történetesen Koppány győz?
Jegercsik Csaba, a darab Istvánja: Nagyon fontosnak tartom, hogy István kovácsolta eggyé, nemzetté a magyarságot. A kereszténységben látta a legmegfelelőbb utat.
Tóth Róbert – Koppány: Az ügy érdekében Koppánynak kellett alulmaradnia. Én egyébként nagyon nem szeretek veszteni, de úgy érzem, ebben az esetben jogos. De ha valóban én lettem volna Koppány, lehet, hogy megölöm Istvánt.

Milyen mai üzenetet éreztek a darabban: azt, hogy kényszerpályán a világ, vagy a magyarok egymás ellen fordulását?
J. Cs.: Magam is a kereszténységben látom a biztos utat, és ha Isten felé fordulunk, akkor nem lesz szükségünk azt mondani, hogy kényszerpályán a világ.
T. R.: Én reálisabb vagyok és szerintem tényleg kényszerpályán mozog a világ. A történetben két nagy ember harcát láttam, akik meg voltak győződve a maguk igazáról és kitartottak mellette.
Szabó László: Az összefogás szükségét látom, és minden magyarra gondolok. De Vajdaságra is, mert nagyon nehezen viselem el a jelenlegi helyzetet.

(Mickó) [Tóth Lívia]
(Képes Ifjúság, 1996. szeptember 18.)

(Karácsonyi Sándor felvétele)

Az alábbi videót

Szabó László – Tabi engedélyével,
Döme Zoltán – Bimbó archívumából

közöljük.

(Karácsonyi Sándor felvétele)

A Yuhar minden kedves látogatójának jó szórakozást kívánunk az alábbi felvételhez!

Bánáti István (Tóth Lívia cikke a Képes Ifjúság 1996. szeptember 18-i számában)

 

Megosztás
  • 26
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Hozzászólások

hozzászólás