A Hangoskönyv a Zombori Rádió havonta jelentkező, hatvanperces irodalmi magazinja volt 1994 és 1999 között, amit párhuzamosan sugárzott a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója, időnként a Kossuth Rádió, az Újvidéki Rádió, a Bajai Rádió, a szlovéniai, Muravidéki Magyar Rádió, az Eszéki Rádió és más adók is.

Akkoriban a hangoskönyv műfaja ismeretlen volt a környéken, a több határon átívelő, szépirodalmi tartalmú rádióadás úgyszintén.
Az ötlet a Magyar Rádió Pécsi Stúdióját akkoriban vezető Kovács Zoltántól származik, persze nem közvetlenül. Ő volt az, aki kiötlötte a Duna-Dráva Bácska–Baranya EuroRégiós MédiaFórumot, ami időről időre hálózatba kapcsolt négy rádióstúdiót, a pécsi mellett az eszékit, a zomborit és a bajait.

Az előzmények

A Zombori Rádió Magyar Szerkesztősége 1972. július 31-től készítette és sugározta adásait. Vételkörzetébe tartozott Bácska, Bánát, illetve Vajdaság teljes területe, Szerbia központi része, Magyarország, Horvátország és a Boszniai Szerb Köztársaság határ menti vidéke. Az Újvidéki Rádió műsora mellett a Vajdaság egyetlen középhullámon is sugárzott magyar nyelvű adása volt, amely gyakorlatilag Románia határától Budapestig hallgatható volt. A szerkesztőség folyamatosan arra törekedett, hogy az általános, hiteles, átfogó és gyors tájékoztatás mellett a kisebbségi tájékoztatás követelményeiből fakadó más feladatoknak is eleget tegyen, mindenekelőtt a beszélt nyelv tisztasága megőrzésének, a nemzeti hagyományok kutatásával és ápolásával foglalkozók hivatásos és műkedvelő munkája népszerűsítésének, a nyelvi, irodalmi és zenei edukációnak, valamint az általános művelődési értékek továbbhagyományozásának. Ennek érdekében külön műsorokat és mellékleteket készített, amelyek közül külön említésre érdemes a Hangoskönyv című, egy órás adásokból álló műsorsorozat, amit a Zombori Rádió mellett olykor az Újvidéki Rádió is sugárzott, a magyar és a szlovén állami rádió pedig öt éven keresztül folyamatosan közvetített. A Zombori Rádió Magyar Szerkesztősége kezdeményezője és alapítója volt a Duna-Dráva Bácska–Baranya EuroRégiós MédiaFórumnak, a Zombori, a Bajai, a Pécsi és az Eszéki Rádió hét éven át működő közös, magyar, szerb és horvát nyelven sugárzott műsorsorozatának, amelynek célja a magyar, szerb és horvát államhatárok eurorégiós övezetének vonzáskörében élők egymáshoz közelítése volt.
A Hangoskönyvben hazai, magyarországi, szlovéniai és németországi írók szövegei hangoztak el, saját előadásban, illetve olyan jeles előadók tolmácsolásában, mint Győrfi Sándor, Győrfi Klára, akik előadóként közreműködtek az Újvidéki Rádió műsoraiban is, valamint olyanokéban, akik ezen a téren itt kaptak először bizonyítási lehetőséget, mint például Kollár-Balla Lenke, Kollár Béla, Faragó Tivadar, Szlákó Angela, Szlákó József és mások. Persze, ekkor már nagyon kevés volt a pénz az inflációs Jugoszláviában. Se a szerzők, se az előadók nem kaptak tiszteletdíjat, a CD-ket, amelyen a műsorokat továbbítottam a rádióállomásoknak, magam vásároltam és a magam költségén továbbítottam. Végül azonban úgy gondoltam, az írók és az előadók is pénzből élnek, nem élhetek vissza a végtelenségig a jó szándékukkal, és amennyiben nem tudok bár jelképes tiszteletdíjat fizetni nekik, inkább beszüntetem a műsort. A MédiaFórum sorsa még tragikusabb volt: azzal a szándékkal állt össze ugyanis a négy rádióállomás – Kovács Zoltán, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója vezetőjének állhatatos munkája eredményeképpen –, hogy a média úttörő munkája nyomán egymáshoz közelítse a régió hallgatóit, a szerbiai, horvátországi és magyarországi, határmenti magyarokat, szerbeket, horvátokat, németeket, sokácokat és bunyevácokat, és anyanyelvükön tájékoztassa őket az anyaországokban történő és várható eseményekről – az anyaország fogalma innentől teljesen légiesítve jelent meg, hiszen a hallgatóság zöme értette az adásnyelvek mindegyikét, és magának kellett eldöntenie, mi érdekli: az, ami a tényleges lakóhelyén történik, vagy ami a nemzete számára fontos. A rejtett – és itt bevallott – cél azonban az volt, hogy a szokással ellentétben ne a média kísérje a politikát, hanem a média teremtse meg a politika kapcsolatát a határokon átívelő lehetőségeken belül. Kiválóan működött a mechanizmus, összehoztuk a kapcsolatokat egészen addig, hogy Zombor község bár megfigyelői státust szerzett a Duna-Dráva-Száva Eurorégióban, és minden lehetőség megnyílott előtte a Duna-Dráva-Bácska-Baranya Eurorégióhoz való csatlakozáshoz, ám ekkor a zombori önkormányzat lovon érezte magát, és egyszerűen kikapcsolta a Zombori Rádió (nem csak) magyar szerkesztőségét a kapcsolatokból, a kapcsolatteremtő újságírók – pontosabban én magam – még szóbeli megrovást is kaptak, amikor a regionális együttműködésből való kizárásukra panaszkodtak, és ezzel a hatalmi pökhendiséggel sikerült meg is szakítani minden média-kapcsolatot, és a politikai kapcsolatok is más irányba terelődtek. Egyszer volt rá példa, hogy a média a politika úttörője, és számlálatlan alkalommal bizonyosodott be, hogy a politika a média kerékkötője. Pedig nagyon közeli kapcsolatról volt szó: a rádiót alapító Zombor község tett keresztbe a saját médiájának.

Hangoskönyv-projekt

Fentebb írtam, hogy a hangoskönyv fogalma még ismeretlen volt felénk, amikor elindítottam az adássorozatot. Ugyanakkor a projekt ugyanilyen ismeretlen fogalom volt. A projekt valami olyasmit jelent, ami révén pénzhez lehet jutni valamilyen cél érdekében. Hát, a Hangoskönyv soha semmilyen támogatást nem kapott, még szerencse, hogy a stúdiómunkáért nem kellett fizetni. Ugyanakkor az adás szerzőinek és készítőinek fontos volt, hogy a nemzetközi irodalmi magazint három ország több rádióstúdiója is műsorára tűzi és az éterre bízza.
A szerzők fölsorolásába az időközben fölszámolt Zombori Rádió dokumentációjának hiányában bele se kezdek, nem kívánok senkit se kiemelni, még kevésbé kifelejteni a sorból. Egy belső „projektet” ellenben ki kell emelnem. Ez a zEtna webmagazinnal és az Orbis folyóirattal közösen meghirdetett Fabula rasa pályázat volt, az újkori bestiárium megalkotása alkotók sorát késztette írásra, a legjobb alkotások pedig mindhárom médiumban megjelentek, hála az internetnek és az éternek, a magyarul értők olvashatták, Közép-Európában meg is hallgathatták őket. Beszédes Istvánnak, a zEtna webmagazin főszerkesztőjének köszönhetően ennek a pályázatnak – akciónak fönnmaradt a dokumentációja:

Fabula rasa – egy virtuális vulkán faunája

egy virtuális vulkán faunája: Antarktiszi Glacialista Jégöztársaság Fókaparlamentje , , , , , , , , , , , , , , , , , , , emberfejű szárnyas bikák , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A pályamunkákat beküldő szerzők névsora természetesen nem azonos a Hangoskönyv szerzőinek teljes listájával, az utóbbi jóval bőségesebb.
Megítélésem szerint a Hangoskönyv nem volt világraszóló vállalkozás, viszont megteremtette saját alkotó- és hallgatótáborát. Jelentőségét abban látom, hogy egy kisváros rádióstúdiója – ami csupán később emelkedett regionális rangra, majd holt hamvaiba – a „nagy rádiók” előtt fölismerte az országhatárok légiesítésének lehetőségét az irodalom és az éter révén.

Utólagos gondolatok

Egy évvel a Hangoskönyv megszűnte után, 2000-ben írtam: Gyakran előfordult, hogy a Hangoskönyv című, kortárs irodalmi rádió-folyóirat szerkesztése közben azt kellett tapasztalnom, hogy egy-egy vers az előadás zátonyára fut. Némelyik vers egyenes vonalon, simán halad a fölvétel felé, némelyik meg már az előadónál fennakad, nehezen intonálható, vagy egyenesen ellene szegül az elmondásnak. Papíron, papírra született, és noha a versszerűség hangzó elemeit is tartalmazza, versbeszéde keresettnek, megterheltnek bizonyul. Akadt is olyan szerző, aki költeményét visszahallgatva vallotta meg, hogy soha nem is gondolkodott el versei mondhatósága fölött, s igencsak bajban lenne, ha egy felolvasó esten magának kellene interpretálnia a „mondhatatlan” verseit.
A már működő és minduntalan hatványozódó sebességgel tért foglaló multimediális háló-világ bizonyára számos műfaji sajátosságot megváltoztat majd a szépirodalomban – a Gutenberg-galaxis papír- és nyomdafesték-dualitása, fekete-fehér kontrasztja ezen új világban egyszerre csak szín-, kép- és hangkavalkádba turbózódik, a mondatok textúrákba, fraktálokba ágyazottan, képi és hangi egyidejűségben jelennek meg – de esetünkben csupán arról van szó, hogy a vers alaptermészetét, énekelhetőségét, bár mondhatóságát elveszítve már más címzetthez szól és más eszközökkel szólít meg.

Fekete J. József
a Hangoskönyv
egykori főszerkesztője

A szerkesztő megjegyzése

Ezúton tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a jövő héttől csütörtökönként egy-egy archív Hangoskönyv-adást teszünk közé a Yuhar oldalain.

Hozzászólások

hozzászólás