1994,  Rádió

„A jókívánságokat is itt fogadjuk”

Szombati Találka, az Újvidéki Rádió ifjúsági műsora (1994. január 1.)

Emlékeim szerint mindössze egyetlenegyszer fordult elő velünk abban az időszakban, amikor az Újvidéki Rádiónál dolgoztam, hogy a Szombati Találka című ifjúsági műsort felvételről sugároztuk. Persze ez a kivételes alkalom is egy ünnepnaphoz, történetesen Szilveszterhez, a szilveszterezéshez kapcsolódott, újévet vártunk… Zentára mentünk bulizni, családi házunkba, a Tisza-partra. Azokban az években, hónapokban buszon gyakorlatilag már lehetetlenség volt utazni Vajdaságban, a polgárháborús hátországban és a szinte teljes gazdasági összeomlásban a tömegközlekedés teljesen leépült addigra már. Topolyáról Zentára, vagy épp Szabadkára eljutni tulajdonképpen teljességgel lehetetlen volt, és akkor a kisebb falvakról még nem is beszéltünk. Ilyen körülmények között, autó híján, elképzelhetetlen lett volna, hogy a buli után, másnap reggel, még ha nem is „csapjuk szét” magunkat, és ésszel ünnepelünk, odaérjünk a délelőtt kezdődő műsorra. Ezért készítettük be az előre rögzített anyagot, s így történt, hogy csak ez az egy műsor maradt meg felvételen, ezt másoltam át később magamnak kazettára. Az alábbiakban két részletben lehet meghallgatni az 1991. január 1-én adásba került Szombati Találkát. 

Keszég Károly emlékének ajánlva

„Szükség van a kölcsönös bizalomra, bízni egymás tisztességében. A történelem bizonyítja: tiltani nem lehet a végtelenig. A tilalom az ellenkező hatást éri el, mert a tilalom a tiltott gyümölcsöt érleli. Előbb-utóbb kinyílik minden szelence.” (Csorba Zoltán)

Ha adhatok, rögtön itt az elején, holmiféle praktikus tanácsokat az olvasónak, azt javaslom, hogy mielőtt komolyabban belemélyedne az alábbiak böngészésébe, a bejegyzés alján indítsa el a műsor lejátszását, vagyis az átalakított hangfelvételt, s tegyen fel akár egy fülest (fülhallgatót, no…), vagy kapcsolja maximális hangerőre a számítógépet „a szomszédaim csak jó zenét hallgatnak, ha akarják, ha nem” alapon, és miközben mindenhonnan, a világ hetvenhét sarkából összehordott soraimat igyekszik kibogarászni, közben – ezzel párhuzamosan – hallgassa meg azt is, amiről beszélek.
Persze minden csakis rajta áll…
Ha nem, hát nem!

Szombati Találka főcím (jingle)

Ismeretlen női hang: [nem tudom ki lehetett, aki bemondta a felvételre, már csak azért sem, mert amikor mi odakerültünk a rádióhoz, ez a főcím már rég megvolt szalagon…] Szombati Találka.
Ismeretlen férfihang: [lásd, mint fent…] Az Újvidéki Rádió ifjúsági műsora.
Tóth Lívia: Jó napot kívánok, szevasztok! Hát akkor BÚÉK, meg még BUJÉK, meg még bújjék is, illetve aki bújt, aki nem, mi kezdünk. Én Tóth Lívia vagyok, de az puszta véletlen, hogy én kerültem elsőként a mikrofonhoz, hamarosan kiderül majd, hogy mindannyian itt vagyunk, a Szombati Találka valamennyi munkatársa egytől egyig. Még csak az a kérdés, hogy hol vagyunk. Jó kérdés. A felvételezés ideje alatt természetesen a stúdióban voltunk, de most, ebben a pillanatban, amikor hallgattok minket, Zentán vagyunk. Ez az a különleges és megismételhetetlen eset, amikor a Szombati Találkát mi is hallgatjuk. Felvételről. Aki nem hiszi el, leellenőrizheti, mégpedig a 814-868-as telefonszámon, a körzetszám 024. A jókívánságokat is itt fogadjuk. Persze nem akarjuk, hogy ez gyakorlattá váljon, csak most az egyszer, a különleges napra, no meg a lehetetlen közlekedési viszonyokra való tekintettel. Az első zeneszámmal viszont azt szeretnénk érzékeltetni, hogy milyen állapotban van jelenleg a társaság, a nagy, közös szilveszterezés után. Előadja a Metró együttes.

(Metró: Ülök egy rózsaszínű kádban)

Ülök egy rózsaszínû kádban
A legszebb ünnepi ruhámban
Szédülõ fejemen egy csákó
Nem tudom, mindez mire jó

Nem tudom, hogy kerültem kádba
A legszebb ünnepi ruhámban
Miért van a fejemen a csákó
Érzem ez hozzám nem való

Úgy rémlik tegnap éjjel
Valakit ünnepeltünk
Valaki pont egy évvel idősebb lett
Talán éppen én

„Ki ünnepel bort igyék, az meg nem árt,
a jó bortól rózsaszín lesz a világ.
Jó bort igyék az akinek búja van,
s tőle a bú nyakra-főre elrohan.”

Nem tudom, hogy kerültem kádba
A legszebb ünnepi ruhámban
Miért van a fejemen a csákó
Érzem ez hozzám nem való

Úgy rémlik tegnap éjjel
Valakit ünnepeltünk
Valaki pont egy évvel idősebb lett
Talán éppen én

Ülök egy rózsaszínű kádban
A legszebb ünnepi ruhámban
Szédülő fejemen egy csákó
Nem tudom, mindez mire jó

Nem tudom, hogy kerültem kádba
A legszebb ünnepi ruhámban
Talán a dolgot tisztán látnám
Ha most a zuhanyt kinyitnám
Ha most a zuhanyt kinyitnám

Ha most a zuhanyt kinyit…
Ha most a zuhanyt kinyit…
Ha most a zuhanyt kinyitnám

Szombati Találka (jingle)

Tóth Lívia: Szabadnak születünk – ez a címe Esterházy Péter írásának, amelyet azért is a figyelmetekbe ajánlunk, mert teljes mértékben egyetértünk a címbeli megfogalmazással. Mindig az a baj, hogy erről a tényről a legtöbb ember, ha a hatalom birtokába kerül, elfelejtkezik. S azt is elmondhatjuk, hogy másban is igaza van az írónak. A gyűlölet megöli az emberben a jót, mi pedig békében akarunk élni. Szabadon és gyűlölet nélkül. Hallgassuk meg tehát Esterházy Péter intelmeit.
Keszég Károly: (felolvassa Esterházy Péter jelzett írását.)

„Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a szeretetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé állna? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Mégsincs béke, mégsem a szeretet regnál.
Könnyű azt szeretni, aki szeretetre méltó. Könnyű avval egyetértésre jutni, akinek érdekei megegyeznek a miénkkel. De a világ nagy, és mindenféle emberek vannak benne. Magyarország ugyan nem nagy, de azért ember van benne bőven. Ilyen, olyan. Ki ezt akarja, ki amazt. Ez a bonyolult, ez a más, hogy mindenki más. Szeresd felebarátod, mint tenmagad! – így szól az írás. De ez itt, így túl nagy volna, ez nem mozgalmi föladat, ezt fölfogni olykor egy egész élet kevés. Ki volnék én, hogy ilyesmit csak úgy ajánlgassak? Komolytalan volna.
Ne gyűlölködj! Sokkal kevesebb a szeretet parancsánál, megfoghatóbb, gyakorlatiasabb. Maradj nyugton, ne hörögj, próbáld megérteni a másik szempontjait, tehát hogy vannak szempontjai, meglátni a korlátait és meglátni a magad korlátait. Próbáld megőrizni az ép eszedet, miközben tudnod kell, hogy ésszel nem megoldható a világ, de ész nélkül bizonyosan elveszik. Dönteni kell, hogy a gyűlölet fennhatósága alá akarunk-e tartozni vagy sem. A viszontgyűlölet is gyűlölet. Az úgynevezett jogos gyűlölet is gyűlölet. (A harag nem gyűlölet, viszont rossz tanácsadó.)
A gyűlölethez sok út vezet, a legrövidebb talán a megalázottságon át. Akit megaláztak, az tehetetlenségében sokszor csak a gyűlöletben talál menekvést, csak a gyűlöletben talál nagy megbántottságára írt, ott talál megnyugvást. Egy ideig. Gyűlölet gyűlöletet szül, megaláztatás megaláztatást, sosincs vége. Megaláztatásban, megalázottságban nagy tartalékai vannak ennek az országnak.
Csak a szabad embernek van esélye a szeretetre. A Légy szabad! felszólításnak ebben áll a nagysága, ebben az esélyben, ebben a súlyban. Szabadnak lenni az nem szabadságon lenni, az nem könnyű feltétlenség, szabadnak lenni nehéz.
Nehéz és jó.
Az ember szabadnak születik.”

Tegyük hozzá gyorsan, a pontosítás szándékával, hogy Esterházy Péter írásának címe valójában: Az ember szabadnak született – a lényegén azonban ez semmit sem változtat. A tárca megjelent a Magyar Hírlap 1993. december 24-i számában (tehát csak néhány nappal az itt hallható műsor adásba kerülése előtt).

 

Esterházy Péter: „Az ember szabadnak született”

Oktatásügyi portál nem csak osztályfőnököknek

Egy kis magyarázat:
A Szombati Találkának ezt a felvétele megőrizte nekünk Keszég Karesz barátom (1954–1997) hangját, lényének egy apró kis lenyomatát, amihez bármikor visszanyúlhatok. Ha szükségét érzem… S ezért is ajánlom most Keszég Károly emlékének ezt az anyagunkat.

Szerencsés körülmény volt, hogy abban az évben nálunk szilvesztereztünk, zentai házunkban, s valóban, ahogy el is hangzott a felvételen, azokban az időkben lehetetlenség lett volna visszaérni január 1-én reggel Újvidékre, műsorkezdésre, fél tízre, amikor a Szombati Találka hagyományosan kezdődött. Ezért felvettük előre a műsort, most az egyszer és soha többet… Senki többet, először, másodszor, harmadszor! Csapó!!! Akkoriban ugyanis nagy értéknek tekintettük, hogy élőben ment minden adás, tehát különlegesen nyomós ok kellett ahhoz, hogy felvételről kerüljön adásba egy műsor. Nem is követtünk el ilyesmit soha máskor. S mégis, szerencsés körülmény, hogy ezt az egyet legalább akkor rögzítettük, mert ezért lehet meg nekem máig is kazettán, s bizony egy másik adást sem vettünk fel. Bűnös mulasztás, mi tagadás… (Főleg mai szemmel nézve!) S kötve hiszem, hogy az Újvidéki Rádió archívumában meglenne. Hiszen azokban az években frenetikus sikerélmény volt már önmagában az is, hogy egyáltalán ment az adás, működött az intézmény, elhangzottak a műsorok…
Egyszeriben, egyszer s mindenkorra…
Megismételhetetlenül…
S nem kevésbé megőrizetlenül…

Megosztás

Hozzászólások

hozzászólás