-
Egy „nagyon gyakorlatias illusztrációja annak, hogy mit értünk a kulturális nemzeten”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (16. rész)
A mai Vajdaság területén – akármennyire széttagolták is azt olykor az évszázadok alatt a különböző nagyhatalmak, birodalmak, világuralomra törő bódult elmék az őrült háborúikkal – „soha magyar íróegyesületet nem lehetett létrehozni”, s akárhányszor próbálkoztak is vele, komolyabb, így tehát értékelhető sikert senki sem ért el. Éppen ezért sokan úgy gondolják – és úgy gondolták már a 20. század végén is, amikor megindultak, elkezdődtek az ilyen célzatú kezdeményezések –, hogy „meg se próbáljuk, mert ez még itt sose sikerült”. Mivel a királyi Jugoszlávia hatóságai a baloldali szervezkedésekben való aktív szerepvállalása és részvétele miatt 1929-ben utasították ki az országból Fekete Lajos költőt (erről is bőven lesz szó az alábbiakban…), a Yuhar kronológiájában mai…
-
A vajdasági magyar irodalom ott van „a porban, sárban, füstös kávéházak feketekávé löttyei mellett”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (15. rész)
Talán túlzottan is kiszélesítették a szervezők a meghívottak körét, amikor 1928-ban Becsére, az első Becsei Helikonra invitálták a korabeli vajdasági magyar írókat, így hát ott volt „minden faluesze poéta és városi újságíró-mesterember”, s közülük bizony egynémelyek „frakkal, röhejtverő szójátékokkal, undorkeltő vigyorokkal, fintorokkal meghiúsítottak minden közeledést a komolyabb íróemberek között” – fogalmazott később, az eseményre visszaemlékezve Laták István író, költő. Hat és fél évtized alatt persze jelentősen megváltozott a helyzet, átalakultak a bennünket körülvevő, az életünket és annak minőségét (sőt, a biztonságát…) meghatározó társadalmi tényezők, mégis, az 1993-ban megtartott azonos nevű, immár tehát második találkozón a vajdasági magyar irodalomnak gyakorlatilag ugyanazokkal az önszerveződését gátló tényezőkkel kellett szembesülnie, még ha azok esetleg…
-
„A jókívánságokat is itt fogadjuk”
Szombati Találka, az Újvidéki Rádió ifjúsági műsora (1994. január 1.)
Emlékeim szerint mindössze egyetlenegyszer fordult elő velünk abban az időszakban, amikor az Újvidéki Rádiónál dolgoztam, hogy a Szombati Találka című ifjúsági műsort felvételről sugároztuk. Persze ez a kivételes alkalom is egy ünnepnaphoz, történetesen Szilveszterhez, a szilveszterezéshez kapcsolódott, újévet vártunk… Zentára mentünk bulizni, családi házunkba, a Tisza-partra. Azokban az években, hónapokban buszon gyakorlatilag már lehetetlenség volt utazni Vajdaságban, a polgárháborús hátországban és a szinte teljes gazdasági összeomlásban a tömegközlekedés teljesen leépült addigra már. Topolyáról Zentára, vagy épp Szabadkára eljutni tulajdonképpen teljességgel lehetetlen volt, és akkor a kisebb falvakról még nem is beszéltünk. Ilyen körülmények között, autó híján, elképzelhetetlen lett volna, hogy a buli után, másnap reggel, még ha nem is „csapjuk…
-
„…szótlanok megnyíló szája voltam”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (1. rész)
Fussunk meg most becsülettel néhány nagyobb (tisztelet)kört, fenenagy nekiveselkedésünkben pedig gyűrjük fel az ingujjat, ha másért nem is – hogy ne vesszek el itt most hirtelen a fokozatosan, sorról sorra egyre inkább és egyre biztosabban magyarázkodássá silányuló indoklásban –, hát alapszinten legalább azért, hogy megrajzoljuk ennek, a Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz című ciklusunknak a hátterét, keletkezéstörténetét, de megvilágítsuk a mögöttesét, vagyis a mögötte megbúvó tartalmakat is… A kerettörténetét. Ez a história, habár a lényegi cselekménye – a Laták-hagyaték feltárása – három évvel később játszódott, voltaképpen mégis valamikor 2009-ben kezdődött, volt ugyanis akkoriban egy, a Magyar Szó hétvégi számaiban kilenc éven át hétről hétre rendszeresen megjelenő tárcasorozatom Visszapörgetés címmel, amelyben épp…
-
Balogh István: Virágot ültetni sisakba
Egy jubileumi kiadvány Keszég Károly emlékének ajánlva
A helyi békemozgalmak kezdetének huszadik évfordulójára, 2012-ben, az Oromhegyesi Faluház Alap gondozásában jelent meg Balogh István kötete, a Virágot ültetni sisakba, amelyben a szerző a kilencvenes évek hangulatát és élményanyagát idézte meg sajátságos, különleges megközelítésben. A kötet illusztrációit Kanyó Ervin készítette, a fedőlapot Baráth Ferenc tervezte. „Húsz éve immár asszonyaink lázadásának, annak az időszaknak, amely a mi falunk, Oromhegyes legnagyobb történelmi eseménye volt. Ne higgye senki, hogy én most túlzok, mert az ember hajlamos az ilyesmire, ám én azt vallom, ilyen komoly dolog a mi kis közösségünkben fönnállása óta nem fordult elő.” Az ekkor feldolgozott események 1992-ben kezdődtek ugyan, de a szerző ügyes kitekintéssel természetesen továbbpörgette az eseményeket, sőt, egy frappáns megoldással…
-
Ziccerek Zitzere
A clubtól a szellemi köztársaságig
Vasárnap volt, 1992. május 10-e. Délután háromkor gyülekeztek az emberek, fél ötkor kezdődött az első békemegmozdulás Oromhegyesen. A háború és a mozgósítások ellen tiltakoztak egy olyan pillanatban, amikor a hatalom a haza védelmének jelszava mellett a horvátországi harcterekre akarta hurcolni a békés embereket, egy olyan öldöklésbe, amelyben az ország deklaráltan nem is vett részt. Az egész falu megmozdult, és úgy döntöttek, megvédik a férfiakat, akiknek azokban a napokban kézbesítették a behívójukat. Az oromhegyesi Zitzer Szellemi Köztársaság történetét feldolgozó dokumentumkötet első kiadása két évvel később, 1994-ben jelent meg. (A tízéves évfordulón ezt egy újabb kiadás követte, de erről majd máskor…) Az idén májusban lesz huszonhat esztendeje annak, hogy ez a történet…