-
Elolvasatlan könyvek nyomában Danilo Kišsel és Laták Istvánnal
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (5. rész)
Mindössze huszonöt esztendő volt a korkülönbség a két író között, s ez a negyed évszázad bizony jelentős mértékben befolyásolta – megkülönböztette – pályájuk, pályafutásuk alakulását, s ha nagy általánosítással akár még pályatársaknak is mondhatjuk őket, ők ketten egészen bizonyosan nem érzékelték ennek semmiféle hatását, jelentőségét, vagy bármiféle vetületét. Közös azonban életpályájukban, hogy mindketten szegény vasutascsaládba születtek, kora gyermekkoruk egy-egy időszakában a korabeli Szabadkán nevelkedtek, s ez a két, a szülői családjukból magukkal hozott élmény meghatározó hatással volt munkásságukra. A részleteket az alábbiakban mindenki elolvashatja… Elöljáróban még csak annyival kellene kiegészítenünk mindezt, hogy Majtényi Mihály, az alább idézetként felvillanó méltatásában az 1929-es január hatodikai diktatúrát említette, mint egy olyan – esetünkben…
-
„…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)
Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere…) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak teljesíthetetlen, nevetséges, gyermeteg, vállalhatatlan ideológiai igényeket. Ennek illusztrálásaként vagy példázataként gondoljunk csak arra, milyen munkásforradalmi, osztályharcos irodalomtörténetek születtek a kelet-európai, szovjet típusú, bolsevik, vagy marxista, baloldali, szocialista diktatúrák regnálása idején, akár Magyarországon (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában et cetera…), de Jugoszláviában is, amikor klasszikus szerzők műveiből hagytak el olykor a…
-
„…szótlanok megnyíló szája voltam”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (1. rész)
Fussunk meg most becsülettel néhány nagyobb (tisztelet)kört, fenenagy nekiveselkedésünkben pedig gyűrjük fel az ingujjat, ha másért nem is – hogy ne vesszek el itt most hirtelen a fokozatosan, sorról sorra egyre inkább és egyre biztosabban magyarázkodássá silányuló indoklásban –, hát alapszinten legalább azért, hogy megrajzoljuk ennek, a Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz című ciklusunknak a hátterét, keletkezéstörténetét, de megvilágítsuk a mögöttesét, vagyis a mögötte megbúvó tartalmakat is… A kerettörténetét. Ez a história, habár a lényegi cselekménye – a Laták-hagyaték feltárása – három évvel később játszódott, voltaképpen mégis valamikor 2009-ben kezdődött, volt ugyanis akkoriban egy, a Magyar Szó hétvégi számaiban kilenc éven át hétről hétre rendszeresen megjelenő tárcasorozatom Visszapörgetés címmel, amelyben épp…
-
A történő világ minden moccanása
Jász Attila, Verebes Ernő, B. Horváth István, Nagy Farkas Dudás Erika, Beszédes István, Danyi Zoltán, Hernyák György és S. Nagy József a rímkíncsillapítás lírai boszorkánykonyhájában, patikáriusi laboratóriumában – Hangoskönyv, 2000. szeptember(?)
„Kontra Ferenc gondolataival kezdtük mai adásunkat. […] Kontra Ferenc, miként a költők legtöbbje, a versírás értelme és lehetőségei felett tépelődött el, és osztotta meg töprengéseit hallgatóinkkal. Miért nem írok verset? – kérdezi önmagától, mi pedig a mai adásban nem arra keressük a választ, hogy más költők miért írnak verset, hanem azt igyekszünk illusztrálni, hogy hogyan írnak, milyen verset írnak. Ebben a bizonyítási kísérletben a jelenleg Németországban alkotó Kontra Ferenc mellett partnerünk lesz Beszédes István Zentáról, Danyi Zoltán Szegedről, S. Nagy József Bajáról, Hernyák György Szabadkáról, B. Horváth István Bajáról, Jász Attila Tatáról, Nagy Farkas Dudás Erika Kishegyesről és Verebes Ernő Zentáról. A mai háromnegyed óra tehát a versbarátoké és a…
-
„Az olvasó jelképek sűrű erdejében jár…”
Panaszdalokba ojtva, avagy Csányi Erzsébet, Silling István és Csernik Előd az aszkétai magányban – Hangoskönyv, 2000. május(?)
„Egy öt esztendővel ezelőtt megjelent esszét lapoztam fel ismét, mert úgy emlékeztem, a benne foglalt gondolatoknál lesújtóbb véleménnyel még nem találkoztam a századvég magyar irodalmával kapcsolatosan. A vizsgálódás a magyarországi magyar irodalomra szorítkozik, így homokba is dughatnánk babérra számító nemes koponyánkat, vagy kemény, busa magyar fejünket, áltatván magunkat, hogy jó, nem is ránk vonatkozik, ám nem tehetjük. Nem, ha magyarul írunk magyaroknak. Bármennyire is külön sajátossággal, külön vonatkozásrendszerrel bír a vajdaságban született literatúra, beletartozik a kosárba, amelyből Petőfi óta mindenki egyaránt vehet, és vice versa, illő ennek a kosárnak a feltöltéséhez is hozzájárulnia. Nem ingem, nem veszem magamra – mondhatnánk, de előbb-utóbb csak fel kell öltözködnünk. Sneé Péter írja az…
-
FRISSÍTÉS: Hangoskönyv az idő forgatagában
„Leverten kullogok hazáig, és csak az ismerős kert térít észhez. Maradni is érdem”
„Nagy Farkas Dudás Erika Kishegyes lankásain él. Novelláit, esszéit, publicisztikáját többször díjazták, jutalmazták, versei is megjelennek. Műsorunkban A semmiből a semmibe című írása hangzik el Pozsárkovics Erika előadásában” – mondta el Fekete J. József a Zombori Rádió egykor volt, szép emlékű Hangoskönyv című műsorában. Írtunk már arról itt, a Yuharon, hogy egyelőre akadályokba ütközik az adások műsorba kerülési időpontjának pontos meghatározása, az önismétléstől pedig nemcsak óvakodnánk, de tartózkodnánk is. Maradjunk egyelőre annyiban, hogy a műsor akár 2000 áprilisában is elhangozhatott volna, még ha a Hangoskönyv a valóságban addigra már ki is múlt, meg is szűnt. A kérdéses, bár egyelőre nem vitatott időbesorolású adást honlapunk látogatói már meghallgathatták, most azonban Nagy…
-
Az éterre bízott Hangoskönyv
A Zombori Rádió Magyar Szerkesztősége 1972. július 31-től készítette és sugározta adásait
A Hangoskönyv a Zombori Rádió havonta jelentkező, hatvanperces irodalmi magazinja volt 1994 és 1999 között, amit párhuzamosan sugárzott a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója, időnként a Kossuth Rádió, az Újvidéki Rádió, a Bajai Rádió, a szlovéniai, Muravidéki Magyar Rádió, az Eszéki Rádió és más adók is. Akkoriban a hangoskönyv műfaja ismeretlen volt a környéken, a több határon átívelő, szépirodalmi tartalmú rádióadás úgyszintén. Az ötlet a Magyar Rádió Pécsi Stúdióját akkoriban vezető Kovács Zoltántól származik, persze nem közvetlenül. Ő volt az, aki kiötlötte a Duna-Dráva Bácska–Baranya EuroRégiós MédiaFórumot, ami időről időre hálózatba kapcsolt négy rádióstúdiót, a pécsi mellett az eszékit, a zomborit és a bajait. Az előzmények A Zombori Rádió Magyar Szerkesztősége…
-
A Cifra világban még az istenek is korán kelnek
Feketerigófüttyök a Tisza két oldalán, avagy Fehér Kálmán születésnapi köszöntése – Őrjárat a bánat csarnokában Bori Imrére emlékezve
Egy régi Magyar Szó élőújság jut eszembe gyermekkoromból, tehát valamikor a nyolcvanas évek elejéről-közepéről, amelyre apró kis csitriként még édesapám vitt el Zentán a színházba. Az Euzsénba, ahogy szülővárosomban mondták akkoriban… (Ma már ritkábban hallom ebben a formában, de könnyen lehet, hogy ez csak azért van, mert mostanában ritkábban vagyok otthon…) A helyi viszonyokban többnyire járatlan „messziről jött” vendégek közül pedig valaki egyszer csak azt találta mondani a rendezvényen, hogy „Zenta-Csóka alig tíz kilométerre van egymástól, s mégis…”, majd egy levegővételnyi szünetet tartott (legalábbis ő így gondolta…), az ekkor beállt csendben azonban valaki a közönségből bekiáltott: „Oda-vissza!” Amire természetesen az egész terem harsány nevetésben tört ki. A levegővételnyi szünet hossza…
