Szeles Károly álma 1991. március 11-én teljesült, amikor lánya, Szeles Mónika letaszította a világranglista első helyéről a német Steffi Grafot, és tizenhét évesen és négy hónaposan elfoglalta az első helyet a ranglistán. A teniszvilág számított erre, hiszen 1990-ben Szeles Mónika már az év második Grand Slam-tornáján, a párizsi Roland Garroson nem talált legyőzőre; majd pedig 1991. szeptember 9-én harmadszor is az élre állt, s ezt a pozíciót a következő évben is megőrizte.

A sportkedvelők közül ki nem emlékezne arra a Mónikára, aki két kézzel ütötte a tenyerest és a fonákot is, akinek remek lábmunkája volt, s akinek a bombaerős és pontos ütéseitől még a férfiak is tartottak (André Agassi: „Az ütései olyanok, mint egy gránátrobbanás. Veszélyes még a férfiakra nézve is. Aki nem hiszi, próbálja ki”). Nemcsak a szakértők tudták, hogy Szeles Mónika egy nap első lesz a világranglistán, hanem azok a vajdasági magyarok is biztosak voltak ebben, akik követték a Szeles-lány pályafutását. Köztük volt Korpa Béla, az Újvidéki Televízió szerkesztője is, aki az asztalitenisz-pályafutása után (Korpa István, Európa-bajnok asztaliteniszező bátyjáról van szó), a tenisszel is megpróbálkozott, nem is kevés sikerrel, hiszen az újságírók között többször is dobogós volt az Európa-bajnokságon.
„1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt a riportot az Újvidéki Televízió magazinműsorába. Édesapját régóta ismertem, a hatvanas években együtt dolgoztunk a Magyar Szó napilapnál, ahol ő karikaturista volt, Mónika pedig minden nap ott edzett az újvidéki Student teniszpályáin, ahol én is játszottam. Csodáltam akarását és fanatizmusát, meg apjának a különleges edzésmódszerét, és erre akartam felhívni a figyelmet a riporttal, mert nyilvánvaló volt már akkor is, hogy Mónika extratehetség, akiből világsztár lehet” – írta Korpa Béla a Naplónak azzal az interjúval kapcsolatban, amely pár évvel ezelőtt látott napvilágot.
Érdemes meghallgatni hogyan nyilatkozott az akkor még mindössze tizenhárom éves Szeles Mónika az újságírónak:

 

 

Mivel 1993-ban megnyerte az év első Grand Slam-tornáját, az Australian Opent – a döntőben éppen Graf ellen győzött 4:6, 6:3, 6:2-re –, magabiztosan őrizte az első helyet, s mivel következett a salakos idény a Roland Garrosszal, amelyet 1990-ben, 1991-ben és 1992-ben is megnyert, semmi nem utalt arra, hogy Szelest bárki képes lenne letaszítani a trónról. Sőt, inkább úgy tűnt, 1993 lehet az az év, amikor Szeles Mónika örökre bevonul a tenisz történelmébe, azzal, hogy megnyeri mind a négy Grand Slam-tornát. Egy évvel korábban nyert Melbourne-ben, Párizsban és New Yorkban, viszont Wimbledonban Steffi Graf emelhette magasba a serleget.

 

Szeles Károly rosszulléte egy nappal a negyeddöntő előtt

 

A Roland Garros előtti felkészülésre, az akkor saját bevallása szerint nem éppen jó formában levő Szeles a hamburgi tornát, a Citizen-kupát választotta. Az első és a második fordulóban összesen nyolc játékot veszített el, a svéd Strandlundot és az argentin Tarabinit is 6:2, 6:2-re győzte le, s következett a negyeddöntő, április 30-án, a bolgár Magdalena Malejeva ellen.
A mérkőzést megelőző éjszaka Szeles édesapja, Károly rosszul lett, s mivel délutánig nem javult az állapota, így a család megegyezett, hogy Szeles Eszter a férjével marad a szállodában, s így tesz a fiuk, Zoltán is, aki azonban közölte húgával, hogy a mérkőzés végére kilátogat a helyszínre.
Malejeva az első játszmában igencsak megizzasztotta a világelsőt, aki 6:4-re nyerte meg a szettet, a folytatásban azonban a bolgár akarata érvényesült, s így 3:0-ra elhúzott. Innen sikerült Szelesnek fordítania, sőt, a hetedik játék is az övé lett, így 4:3-ra már ő vezetett, amikor leült a helyére, kihasználni a két játék utáni egyperces pihenőt.

 

„Szégyellem magam, hogy egy bolond német hátba szúrta Szeles Mónikát”

 

Ekkor a tenisztörténelem legszörnyűbb másodpercei következtek este hét óra előtt tíz perccel, amikor Szeles Mónika lehajolt, egyesek szerint a törölközőjéért, mások szerint a vizes palackért. Néhány másodperccel később már erős fájdalmat érzett a hátában.

A szúrás alig két centiméterrel kerülte el a gerincoszlopot, ennek ellenére a német bíróság sosem kezelte úgy az ügyet, mintha gyilkossági kísérlet lett volna, mivel Parche azt mondta, nem akarta megölni Szeles Mónikát.
„Abban a szempillantásban hátranéztem, s egy baseballsapkában álló embert láttam, aki két kézzel fog egy kést, s arra készül, hogy még egyszer megszúrjon. Az arca vörös volt” – mondta Szeles, aki hozzátette, hogy másra már nem emlékszik.
A merényletre az egész világ felkapta a fejét. Az akkori Jugoszlávia elnöke, Dobrica Ćosić levelet írt Szelesnek, amelyben aggodalmát fejezte ki az egészségügyi állapota miatt, s elítélte az esztelen cselekedetet.

 

„Valószínű, hogy az elkövető, meg szerette volna ölni Szelest, de elfelejtette, hogy ő már korábban bekerült a halhatatlanok közé” – mondta Radmilo Armenulić, a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya.
A teniszezők közül elsőként Pete Sampras reagált. A világranglista első helyezettje azt mondta, sokkolták a történtek, s egyszerűen belebetegedett a szomorúságba.
A német származású színészóriás, Marlon Brando a következőket írta: „Mint német és a tenisz kedvelője, szégyellem magam, hogy egy bolond német hátba szúrta Szeles Mónikát, azért, hogy védje Steffi Grafot. Nem térek magamhoz azóta, hogy hallottam, a bíróság olyan szégyenletes döntést hozott, hogy az elkövető szabadlábon védekezhet.”

 

Teljesült a beszámíthatatlan álma

 

Márpedig valóban ez történt, ugyanis Günter Parchét beszámíthatatlannak nyilvánították, így nemcsak, hogy szabadlábon védekezhetett, hanem egyetlen napot sem kellett a börtönben töltenie, ugyanis két év felfüggesztettre ítélték. Parche többször is elmondta, ő csak Steffi Grafnak szeretett volna segíteni, hogy az általa imádott teniszező visszakerüljön a világranglista élére. Sérülést akart okozni Szelesnek, de megölni nem.
A sors fintora, hogy Parche cselekedetének köszönhetően az álma teljesült is, ugyanis a merénylet után nem sokkal Steffi Graf visszahódította a világranglista első helyét, mivel a lelki sebek okozta problémák Szeles Mónika játékán az 1995-ös visszatérése után is meglátszottak.
Jugoszláviában nem hagyta nyugodni az embereket, főleg az újságírókat a merénylet, s néhányan igen érdekes, a mai napig válasz nélkül maradt kérdést tettek fel. Ilyen volt az is, hogy az állójeggyel rendelkező Günter Parche hogyan jutott el az első sorig úgy, hogy egyik biztonsági ember sem állította meg. Hogyan tudta a mérkőzésre bevinni és ott rejtegetni a huszonhárom centiméteres kést, úgy, hogy senkinek nem volt gyanús, miközben igen sok civil ruhás rendőr is volt a helyszínen.

Folytatták a tornát, mintha mi sem történt volna

 

Szeles szerint őt mindenki erős egyéniségnek és nagy akaraterővel rendelkező személynek ismerte, aki számára a teniszpályán nincs lehetetlen, s aki mindent kibír, az ellene elkövetett merénylet életének legnehezebb szituációja volt.
Az újvidéki teniszezőt a németországi kórházban Steffi Graf is meglátogatta, s Szeles szerint, amikor odalépett az ágyához, mindketten sírva fakadtak. Pár percet beszélgettek, majd Graf közölte, el kell mennie, mert nincs sok ideje az elődöntő előtt. Szeles Mónika ekkor tudta meg, hogy a szervezők úgy döntöttek, folytatják a tornát, amelyet végül Arantxa Sánchez nyert meg, mivel a fináléban legyőzte Grafot.
„Ami Hamburgban történt, visszavonhatatlanul megváltoztatta a pályafutásom menetét, és komoly kárt okozott az elmémben. A borzalom egyetlen pillanata alatt más ember lettem. A pályán szúrtak hátba, több ezer szemtanú előtt. Szinte senki sem kérdez többé arról a napról, de aki véletlenül mégis megteszi, rendszerint így szól: Fájt? Igen, nagyon fájt. Amikor rájöttem, hogy mi is történt, sokkos állapotba kerültem” – írta Szeles önéletrajzi könyvében.

Szeles Mónika édesanyja, Eszter a következőket nyilatkozta a Bildnek: „Köszönetet mondok majd Istennek, aki megmentette a lányunk életét. Szeretnék az elkövetővel szemtől szembe találkozni, s megkérdezni tőle, van-e neki gyereke.”
A Női Nemzetközi Teniszszövetség akkor úgy döntött, hogy Szeles megkapja azokat a pontokat, amelyek a tornagyőzelem esetén jártak volna neki.

 

Pánikrohamok, ételfüggőség

 

Nem sokkal a merénylet után derült ki, hogy Szeles édesapjánál prosztatarákot diagnosztizáltak. Ez a hír, valamint a hamburgi merénylet miatt Szeles Mónika napokon át csak feküdt otthon, s, ahogy ő mondta: „Ha nem feküdtem, akkor ettem. Több zacskónyi chipset, majd amikor az elfogyott, akkor áttértem a fagylaltra.”
Szeles Mónika 1995-ben tért vissza a teniszpályára, de az már nem az a Szeles Mónika volt, akit a teniszvilág 1993. április 30. előtt megismert. Ezen persze senki nem csodálkozott, hiszen az édesapja súlyos betegsége, a merénylet utáni pánikrohamok, amelyek súlyos depressziót és ételfüggőséget okoztak, azt eredményezték, hogy alkata is megváltozott, a tűz is hiányzott belőle, s már nem azt a Szelest láttuk, aki számára nincs elveszett labda, aki számára nincs lehetetlen, aki korábban bárki ellen képes volt a legnehezebb helyzetből is fordítani.
Jerry Russel May, Szeles pszichoterapeutája 1995-ben azt mondta, a merénylet óta a teniszező csak még több testőr jelenlétében mer a nyilvánosság előtt mutatkozni, s úgy jellemezte, hogy ő „Egy madárka a kalitkában”.

 

Németországba soha többé

 

Szelesnek 1996-ban még sikerült megnyernie az Australian Opent, 2000-ben az olimpián bronzérmes lett.
Amikor kiderült, hogy Parchénak nem kell börtönbe vonulnia, Szeles Mónika közölte, hogy soha többé nem teszi be a lábát Németország területére. Ígéretéhez híven, ehhez tartja is magát.
Amikor visszatért, Szeles Mónika a WTA döntése alapján összesen hatvanöt héten át osztozott a világranglista első helyén Steffi Graffal, így az idén december 2-án a negyvenötödik születésnapját ünneplő Szeles összesen százhetvennyolc héten át vezette a világranglistát. Günter Parche több szélütésen van túl, s 2012 óta egy nordhauseni idősek otthonában él. Ha Szeles Mónika édesanyja feltenné neki azt a kérdést, hogy van-e gyereke, akkor csak annyit felelhetne: se feleségem, se gyerekem…

Szeles Mónika névjegye

Született: 1973. december 2., Újvidék
Magassága: 178 cm
Jelenlegi lakhelye: Sarasota, Florida, Egyesült Államok
Pályafutása: 1989 februárjában debütált a profik között. 178 héten át vezette a világranglistát (először 1991. március 11-én). 53 tornát nyert meg: 9 Grand Slam-győzelem, Australian Open (1991, 1992, 1993, 1996), Roland Garros (1990, 1991, 1992), US Open (1991, 1992).
595 győzelem és 122 vereség áll a neve mellett, ami 82,92 százalékos eredménynek felel meg. A 2000-es olimpián egyéniben bronzérmes volt. A pénzdíjakból 14,89 millió dollárt gyűjtött.
2008 februárjában jelentette be, hogy befejezi profi pályafutását.

 

Felnőni – pillanatok alatt

 

2014 februárjában alkalmam volt Szeles Mónikával az egyik budapesti szálloda előcsarnokában negyvenöt percen keresztül beszélgetni. Végigfutottuk a pályafutását, beszéltünk arról, hogy van most, mit csinál. Ő közben Csordás Árpádról kérdezősködött, aki pályája elején néhány hónapon keresztül minden versenyre elkísérte, és tudósításokat küldött a Magyar Szónak.
A magyar fővárosban a hamburgi esettel kapcsolatban egy kérdést tettem fel:

 

● Mindig elmondta, hogy a győzelemért játszik, nem a pénzért. Amikor Hamburgban egy kést szúrtak a hátába, a tornát nem szakították meg, hanem végigjátszották. Hogyan reagált erre?
– Amikor a hamburgi eset megtörtént, és ezalatt most a késelést értem, és azt, hogy befejezték a tornát, nagyon gyorsan rákényszerültem arra, hogy felnőjek. Tizenkilenc éves voltam, mindent át kellett értékelnem, újra kellett gondolnom. Nem szeretek visszaemlékezni azokra a számomra sötét időkre, amelyek miatt egy új korszak kezdődött az életemben.

Hozzászólások

hozzászólás