1988,  Irodalom

Az Életjel harmincéves jubileuma

„A versben vállalható világnak sok-sok fiatal hűségese indult el” ezeken az esteken

„Hiszek benne, hogy a szerepe igen fontos, amit eddig produkált azzal, hogy felvonultatott mindenkit, aki kicsit is számított az irodalmi mezőnyben és a művészi életben. Ha semmi egyebet nem csinál, csak ezt, akkor is nagyon-nagyon nagy szolgálatot tett a jugoszláviai magyar szellemi életnek” – az 1958-ban, a Dévavári Zoltán által alapított, később pedig igazi mozgalommá terebélyesedett irodalmi élőújság, a szabadkai Életjel harmincéves jubileumán fogalmazott így Herceg János író.

„A szabadkai Életjel az élőszót, az anyanyelv melegét jelentette számomra megalakulásától kezdve. A versben vállalható világnak sok-sok fiatal hűségese indult el az Életjel-esteken, színművészek, egyetemi tanárok lettek belőlük, és tanítók is” – ezek pedig Fehér Ferenc szavai, amelyek ugyanezen az évfordulón, ugyanebből az alkalomból hangzottak el.
A két író felszólalását a Szabadkai Rádió szerkesztősége örökítette meg az utókornak, vagyis immár nekünk is.

Az Életjel célja a kezdetektől a művészetek népszerűsítése volt, kivételeket nem ismerve, az összes művészeti ágé, elsősorban mégis az irodalomé, különös tekintettel a vajdasági magyarság szellemi életére.

Horváth Emma méltatásának/vallomásának részletét idézem:

Horváth Emma

A gyakorlat azt mutatta, hogy versmondók, illetve prózamondók nélkül, vendégek állandó igénybevételével ez nem működhet hosszú távon. Tíz évvel az alapítást követően egy ifjúsági versmondó műhely, valamint irodalmi színpad kelt életre a már létező élőújság mellett, vagyis annak égisze alatt id. Dévavári Zoltánnak, az Életjel szerkesztőjének az ötlete alapján. A későbbiek során ez az új formáció vette át nem csak az Életjel eredeti szerepkörét, hanem a Barácius Zoltán vezette Kosztolányi Dezső Irodalmi Színpadét is, természetesen elkerülhetetlen arculatváltás kíséretében.
Végül megmaradt a Szabadka kiváló prózaírója nevét viselő rendezvénysor, amelynek szereplőgárdája középiskolás fiatalokból, s ma már érettebb amatőr előadóművészek soraiból is verbuválódik.
Műsorainkon emlékprogramok, jeles napokra készült megemlékezések, hazai és külföldi szerepelőket is felvonultató előadóestek, valamint az irodalmi est határait feszegető, a színjáték felé elhajló pódiumjátékok is szerepelnek.
Minden hónap egy-egy új előadást hoz, és sok jelenés adódik a város egyéb rendezvényein is. Évente vendégszereplések tarkítják a munkát itthon és külföldön, Zágrábtól Székesfehérvárig.
Örülünk, hogy a Kör tagjai közül került ki a magyar szellemi élet sok értékes embere, a teljesség igénye nélkül: Póka Éva, Sziráczky Katalin, Rövid Eleonóra, Kalmár Zsuzsanna, László Sándor, Banka Lívia, Keszég László (színészek, rendezők); Korhecz Imola, Vass Éva, Bencsik István, Némedi Imre, Toma Viktória (rádió, televízió).
Mi legyen e hevenyészett beszámoló végszava?
A mozgás, a munka az ÉLET JELE. Maradjon továbbra az, ebben a közösségben is. És a cél: a nyelv és az irodalom feltétlen tisztelete.

Immár 1988 óta is sok esztendő telt el, újabb jubileumok és ünnepségek következtek tehát, az Életjel ugyanis máig is létezik. Itt kell még elmondanunk az is, hogy az irodalmi élőújságnak jelentős szerepe volt a szabadkai magyar könyvkiadás újraindításában és az Üzenet című folyóirat megalapításában is.
Talán ezért is fontosak és jelentősek az alább meghallgatható rövid, szűkszavú, ám annál lényegre törőbb méltatások.

Ami pedig 1988-ban harminc volt, az idén, 2018-ban már hatvan. Így hát mi ezzel a cikkükkel gratulálunk az Életjel hat évtizedéhez!

 

Megosztás

Hozzászólások

hozzászólás