Az Új Symposion című folyóirat szerkesztőségének a múlt század nyolcvanas éveiben határozott célja volt, hogy kimozdítsa a lapot a nyomtatott forma keretei és a szerkesztőség falai közül, a kor népszerű és meghatározó művészeti irányzatainak megfelelően, s az alapvető elképzelés szerint multimediális irányba. Így jelent meg folyóiratszám hanglemezen, régi jó vinylen (Boris Kovač Ritual Novája…), s volt olyan is, amely egy teljes képzőművészeti mappát tartalmazott (Kerekes Lászlóét…). De a lap – egyik! – lehetséges megjelenési formájának tekintették a zenei vagy színházi fesztivált is. Így kerültünk mi a képbe. Mi, vagyis korabeli tinédzserek, akik szinte tömegével szállítottuk akkor már az előadásainkat a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére. Nekünk szervezett kétnapos fesztivált az Új Symposion szerkesztősége az Újvidéki Színház kistermében, 1988. december 9-én és 10-én.

Feszített volt a tempó, mindkét nap este hétkor kezdődtek az előadások, és három-három produkció került színre. Pénteken, vagyis december 9-én a Lelátóról nézve, a Bíborszürke porfelhő és A halott színház demisztifikációja című performance (ez utóbbi nem KSZV-s darab…), szombaton pedig a Lyuk, a Gyíkok és a SSsSS (most érjük be ezzel a formai megoldással az előadás címének mindig is vitatott írásmódjával kapcsolatban…).

A most előkerült régi programfüzet tanulsága szerint:

Péntek, december 9.

19,00 Papp p Tibor: A lelátóról nézve
Rendezte: Keszég László
Szereplők: Keszég László, Szemerédy Virág, Farkas Katalin, Bakota Róbert

20,00 Szabó Palócz Attila: Bíborszürke porfelhő
Rendezte: Szabó Palócz Attila
Szereplők: Szabó Palócz Attila, Péter Ferenc, Puskás Ibolya

21,00 Radics Zoltán: A halott színház demisztifikációja (performance)

Szombat, december 10.

19,00 Faragó Attila: Lyuk
Rendezte: Hamad Abdel Latif
Szereplők: Topolcsányi Laura, Móricz Árpád, Bodrits Kristóf, Hamad Abdel Latif, Gyetvai Zoltán, Snejder Róbert, Beszédes Árpád, Vörös Attila, Földi József

20,00 Urbán András: Gyíkok
Rendezte: Urbán András
Szereplők: Urbán András, Vicei Zsolt, Molnár V. Zoltán, Sétáló Tibor
Fény: Beszédes István
Dob: Simon Róbert

21,00 Szerzői kollektíva: SSsSS
A csoport tagjai: Bakota Róbert, Boros Rozália, Francia Gyula, Karácsonyi Attila, Keszég László, Kmec Ildikó, Kovács Róbert, Mihájlovits Klára, Pósa Károly, Raffai Erzsébet, Ries Katalin, Siflis Beáta, Terhes Erika

A lelátóról nézve

Tisztelt akárki: tessék vigyázni! Monológ leselkedik önre! Egy jól álcázottnak éppen nem nevezhető belső vívódás, melynek a szerző egy semmitmondóan általánosító címet adott. A hangjáték címe (A LELÁTÓRÓL NÉZVE) egyszerű felelősségáthárítás. Gabi, a főhős, egy igen népes közösség (a szurkolótábor) véleményét hivatott tolmácsolni, s közben a saját gondolatait sem képes rendezni. A többi szereplő jelenléte csak arra való, hogy kitöltse a nagymonológ prózai, magyarázó részeit. A cselekmény, ha lehet egyáltalán cselekményről beszélni, a ráébredések szolgálatában bonyolódik. A riport-emberrablás-tárgyalás, s a közéjük szőtt lírai betétek pusztán a mű létjogosultságát igazolni vágyó halovány kísérletek, melyek sehogy sem tudják semlegesíteni az önálló véleménynyilvánítás terhes vízióját. Ezt a fajta kifejezésmódot csak nehezen viseli el az éter, és egyenesen színpadképtelen. Talán egyetlen pozitívuma a görcsös üzennivágyás tartós aktualitása, miszerint feltérképezhetetlen futballingoványunknak a manipulációk és acélos öklök rendcsinálási kísérletei közepette csak egyetlen igazi áldozata lehet: a kiismerhetetlenségben tévelygő egyén.

Papp p Tibor

Nem igazán értem (vagy mondhatjuk úgy is: nem emlékszem már…), hogy miért került ide a programfüzetbe Puskás Ibolya neve, hiszen a Bíborszürke porfelhő első változatában Tripolszki (ma már Horti…) Tímea játszotta a női főszerepet. Ő ma már az ausztráliai Melbourne-ben él.
Egyszer még majd egészen biztosan kiderül, hogy miért került más név a programfüzetbe…

Bíborszürke porfelhő

Társulatunk a zentai Ifjúsági Művelődési Központhoz tartozó Ifjúsági Kamaraszín kereteiben működik. Egy éve alakult, s azóta négy darabot vitt közönség elé. A BÍBORSZÜRKE PORFELHŐ volt az első, melynek szövege a KMV-n különdíjat kapott.
A szerzőt egy fiatal lány öngyilkosságáról szóló újsághír ihlette. A darab témája az Élet és a Halál közti vergődés, egy öngyilkosságot tervező nő szemszögéből bemutatva. Alteregója azt súgja, hogy szép az élet, s felidézi előtte a gyermekkor emlékezetes pillanatait, miközben Élet és Halál azon tűnődik, mi legyen vele. Élet korlátlan szerelméről próbál tanúbizonyságot tenni, felmutatva saját szépségeit, míg Halál teljesen közömbös, hiszen nincs szüksége a Nőre. A későbbiekben azonban, ahogy érzi a Nő fokozódó vonzódását, megpróbálja visszatartani. Ebből kifolyólag a Nő harmadik öngyilkossági kísérlete sikerrel jár, Élet pedig, végső elkeseredésében, önmagából kikelve felmutatja kevésbé napos oldalát is.

Szabó Palócz Attila

Hát most mit is mondhatnék?
Valóban duzzogtam némileg, amikor először a kezembe került Újvidéken, 1988 decemberében a programfüzet, ugyanis korábban szó sem volt arról, hogy kiírják szerzőként a nevem a fenti sorok alá. Úgy szólt ugyanis az eredeti felkérés, hogy minden előadásról adjunk le egy rövid kis ismertetőt, teljesen személytelen szöveget, elvonatkoztatva a szerzőségtől, csupán azzal a céllal, hogy eligazítsuk némileg a nézőt, a közönséget. Én ennek igyekeztem megfelelni, amikor megfogalmaztam ezt a nyúlfarknyi szinopszist.
Hirtelen jött a felkérés, sürgősen kellett leadni a kéziratot, s akkoriban bizony még nem volt e-mail. Sőt, még ara is határozottan emlékszem, hogy B. Tóth Szabolcsnak diktáltam le telefonon a sebtében rögtönzött szöveget.
Aztán pedig mégis odakerült alá a nevem szerzőként…

Azt hiszem, ez volt életemben az első alkalom, hogy egyes szám harmadik személyben írtam saját magamról…

Gyíkok

A GYÍKOK látomással, jelenéssel teli egzaltált mű, amely vészjósló nyugtalanságot áraszt az emberekben morbidsága révén. Tematikája kétségtelenül az író irracionális létélményének következményeként fogható fel. Habár feltehetnénk a kérdést, vajon melyik műben nincsenek látomások; vajon melyik alkotás kerek egészében nem egy grandiózus látomás, s lehet-e a művészetben erre vonatkozó mértékegységet kialakítani. Az előadás alatt bennem egy folytonos lüktetés volt jelen, amely a végéig kitartott. Ennek a lüktetésnek a formája elmosódó, alaktalan valami, és egyáltalán nem konkretizálható felhangosult szívdobogásra vagy valami másra. A kondenzált, desztillált izgalom, félelem lüktetése ez, amely fontos képződménye az előadásnak, hisz egy olyan attraktív és mégis ellenőrzött komponens, amely rendelkezik azzal a képességgel, hogy függetlenedjen a darab verbális részétől. A légkör fő meghatározója ez, s ami nélkül a darab vesztene érzelmi vetületének spektrumából. A GYÍKOK autentikus mű, mert szereplői a nyugtalanító egzisztenciális felismerések után még nem tudnak megszabadulni az érzelmek zsákutcájától. Ebből kifolyólag a darabban látványos, dinamikus szellemi és fizikai konfliktusok tömkelegét fedezhetjük fel: a friss létélmény tálalása a darab. Elfogultságot tükröző jegyzetem fedezeteként az élmény autentikusságát említem.

Szögedi Szabó Béla 

…A GYÍKOK egyik legfontosabb alapgondolata a tágabb értelemben vett szökés (és annak lehetetlensége), amint az elrugaszkodás pillanatát követően elveszíti funkcióját. Emellett a félelem, az irracionális tekintély elfojtása egy utópiát teremt, amit a tárgyak és a jelenségek szorítása kísér….

(W)

 

A darab az idei Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén első díjat nyert, az Amatőr kis- és kísérleti színpadok pancsovai fesztiválján pedig harmadik helyezést.

SSsSSS

A Pó csoport műsora

A csoport 1988 elején alakult Szabadkán. Zömmel a Svetozar Marković középiskola negyedikes, pedagógia szakos diákjai alkotják.
Az SSsSSS az együttes második „bemutatója”, mely teljes mértékben kollektív munka eredménye. A legáltalánosabb harcról beszélünk (jó és rossz) az előadásban. A szimbólumokat megpróbáltuk a végletekig leegyszerűsíteni, amelyeket, reméljük, sikeresen fogjuk véghezvinni, és úgyszintén reméljük, hogy a produkcióban mindenki felfedez valamit a maga a számára.

Pó

Lyuk

A sors kiszámíthatatlan, furcsa véletlene folytán egy férfi és egy nő találkozik egy pincében, a külvilágtól (a mindenkori társadalomtól) elzárva élik át az összezártság nyomasztó kényszerét. A cselekmény fiktív ideje lehetővé teszi, hogy a múlt és a jelen epizódjai összeforrjanak. A két főhős akaratlanul is számvetésre kényszerül, szembesül önmagával és saját előéletével. A zene nemcsak az aláfestést szolgálja, hanem a darab határelemeinek pontos része.

(H. A. L.)
[Hamad Abdel Latif]

Képiállítás

A kiállítók, Bozsoki László, Cikora Zoltán és Zdenko Finćur fiatal újvidéki alkotók, valamint Siflis András Szabadkáról.

____________________________________________________

Art-video

Nemzetközi video-art produkció Predrag Šiđanin válogatásában

 

Nyitóképünkön – Hárman a Pó csoportból: Bakota Róbert, Francia Gyula és Keszég László.

 

Hozzászólások

hozzászólás