1988,  Irodalom,  Színház

Feltérképezhetetlen futball- és színházi ingoványra tévedve

Volt egyszer egy Sympodioum – Újvidéki Színház, 1988. december 9-10.

Az Új Symposion című folyóirat szerkesztőségének a múlt század nyolcvanas éveiben határozott célja volt, hogy kimozdítsa a lapot a nyomtatott forma keretei és a szerkesztőség falai közül, a kor népszerű és meghatározó művészeti irányzatainak megfelelően, s az alapvető elképzelés szerint multimediális irányba. Így jelent meg folyóiratszám hanglemezen, régi jó vinylen (Boris Kovač Ritual Novája…), s volt olyan is, amely egy teljes képzőművészeti mappát tartalmazott (Kerekes Lászlóét…). De a lap – egyik! – lehetséges megjelenési formájának tekintették a zenei vagy színházi fesztivált is. Így kerültünk mi a képbe. Mi, vagyis korabeli tinédzserek, akik szinte tömegével szállítottuk akkor már az előadásainkat a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére. Nekünk szervezett kétnapos fesztivált az Új Symposion szerkesztősége az Újvidéki Színház kistermében, 1988. december 9-én és 10-én.

Feszített volt a tempó, mindkét nap este hétkor kezdődtek az előadások, és három-három produkció került színre. Pénteken, vagyis december 9-én a Lelátóról nézve, a Bíborszürke porfelhő és A halott színház demisztifikációja című performance (ez utóbbi nem KSZV-s darab…), szombaton pedig a Lyuk, a Gyíkok és a SSsSS (most érjük be ezzel a formai megoldással az előadás címének mindig is vitatott írásmódjával kapcsolatban…).

A most előkerült régi programfüzet tanulsága szerint:

Péntek, december 9.

19,00 Papp p Tibor: A lelátóról nézve
Rendezte: Keszég László
Szereplők: Keszég László, Szemerédy Virág, Farkas Katalin, Bakota Róbert

20,00 Szabó Palócz Attila: Bíborszürke porfelhő
Rendezte: Szabó Palócz Attila
Szereplők: Szabó Palócz Attila, Péter Ferenc, Puskás Ibolya

21,00 Radics Zoltán: A halott színház demisztifikációja (performance)

Szombat, december 10.

19,00 Faragó Attila: Lyuk
Rendezte: Hamad Abdel Latif
Szereplők: Topolcsányi Laura, Móricz Árpád, Bodrits Kristóf, Hamad Abdel Latif, Gyetvai Zoltán, Snejder Róbert, Beszédes Árpád, Vörös Attila, Földi József

20,00 Urbán András: Gyíkok
Rendezte: Urbán András
Szereplők: Urbán András, Vicei Zsolt, Molnár V. Zoltán, Sétáló Tibor
Fény: Beszédes István
Dob: Simon Róbert

21,00 Szerzői kollektíva: SSsSS
A csoport tagjai: Bakota Róbert, Boros Rozália, Francia Gyula, Karácsonyi Attila, Keszég László, Kmec Ildikó, Kovács Róbert, Mihájlovits Klára, Pósa Károly, Raffai Erzsébet, Ries Katalin, Siflis Beáta, Terhes Erika

Az Új Symposion színházi élőújsága – A Sympodium programfüzetének első oldala
Keszég László és Szemerédy Virág A lelátóról nézve című előadás egyik jelenetében

A lelátóról nézve

Tisztelt akárki: tessék vigyázni! Monológ leselkedik önre! Egy jól álcázottnak éppen nem nevezhető belső vívódás, melynek a szerző egy semmitmondóan általánosító címet adott. A hangjáték címe (A LELÁTÓRÓL NÉZVE) egyszerű felelősségáthárítás. Gabi, a főhős, egy igen népes közösség (a szurkolótábor) véleményét hivatott tolmácsolni, s közben a saját gondolatait sem képes rendezni. A többi szereplő jelenléte csak arra való, hogy kitöltse a nagymonológ prózai, magyarázó részeit. A cselekmény, ha lehet egyáltalán cselekményről beszélni, a ráébredések szolgálatában bonyolódik. A riport-emberrablás-tárgyalás, s a közéjük szőtt lírai betétek pusztán a mű létjogosultságát igazolni vágyó halovány kísérletek, melyek sehogy sem tudják semlegesíteni az önálló véleménynyilvánítás terhes vízióját. Ezt a fajta kifejezésmódot csak nehezen viseli el az éter, és egyenesen színpadképtelen. Talán egyetlen pozitívuma a görcsös üzennivágyás tartós aktualitása, miszerint feltérképezhetetlen futballingoványunknak a manipulációk és acélos öklök rendcsinálási kísérletei közepette csak egyetlen igazi áldozata lehet: a kiismerhetetlenségben tévelygő egyén.

Papp p Tibor

Tripolszki Tímea és Szabó Palócz Attila a Bíborszürke porfelhő című előadás egyik jelenetében

Nem igazán értem (vagy mondhatjuk úgy is: nem emlékszem már…), hogy miért került ide a programfüzetbe Puskás Ibolya neve, hiszen a Bíborszürke porfelhő első változatában Tripolszki (ma már Horti…) Tímea játszotta a női főszerepet. Ő ma már az ausztráliai Melbourne-ben él.
Egyszer még majd egészen biztosan kiderül, hogy miért került más név a programfüzetbe…

Péter Ferenc és Szabó Palócz Attila a Bíborszürke porfelhő című előadás egyik jelenetében

Bíborszürke porfelhő

Társulatunk a zentai Ifjúsági Művelődési Központhoz tartozó Ifjúsági Kamaraszín kereteiben működik. Egy éve alakult, s azóta négy darabot vitt közönség elé. A BÍBORSZÜRKE PORFELHŐ volt az első, melynek szövege a KMV-n különdíjat kapott.
A szerzőt egy fiatal lány öngyilkosságáról szóló újsághír ihlette. A darab témája az Élet és a Halál közti vergődés, egy öngyilkosságot tervező nő szemszögéből bemutatva. Alteregója azt súgja, hogy szép az élet, s felidézi előtte a gyermekkor emlékezetes pillanatait, miközben Élet és Halál azon tűnődik, mi legyen vele. Élet korlátlan szerelméről próbál tanúbizonyságot tenni, felmutatva saját szépségeit, míg Halál teljesen közömbös, hiszen nincs szüksége a Nőre. A későbbiekben azonban, ahogy érzi a Nő fokozódó vonzódását, megpróbálja visszatartani. Ebből kifolyólag a Nő harmadik öngyilkossági kísérlete sikerrel jár, Élet pedig, végső elkeseredésében, önmagából kikelve felmutatja kevésbé napos oldalát is.

Szabó Palócz Attila

Az Új Symposion színházi élőújsága – A Sympodium programfüzetének második oldala

Hát most mit is mondhatnék?
Valóban duzzogtam némileg, amikor először a kezembe került Újvidéken, 1988 decemberében a programfüzet, ugyanis korábban szó sem volt arról, hogy kiírják szerzőként a nevem a fenti sorok alá. Úgy szólt ugyanis az eredeti felkérés, hogy minden előadásról adjunk le egy rövid kis ismertetőt, teljesen személytelen szöveget, elvonatkoztatva a szerzőségtől, csupán azzal a céllal, hogy eligazítsuk némileg a nézőt, a közönséget. Én ennek igyekeztem megfelelni, amikor megfogalmaztam ezt a nyúlfarknyi szinopszist.
Hirtelen jött a felkérés, sürgősen kellett leadni a kéziratot, s akkoriban bizony még nem volt e-mail. Sőt, még ara is határozottan emlékszem, hogy B. Tóth Szabolcsnak diktáltam le telefonon a sebtében rögtönzött szöveget.
Aztán pedig mégis odakerült alá a nevem szerzőként…

Azt hiszem, ez volt életemben az első alkalom, hogy egyes szám harmadik személyben írtam saját magamról…

Vicei Zsolt és Urbán András a Gyíkok című előadás egyik jelenetében

Gyíkok

A GYÍKOK látomással, jelenéssel teli egzaltált mű, amely vészjósló nyugtalanságot áraszt az emberekben morbidsága révén. Tematikája kétségtelenül az író irracionális létélményének következményeként fogható fel. Habár feltehetnénk a kérdést, vajon melyik műben nincsenek látomások; vajon melyik alkotás kerek egészében nem egy grandiózus látomás, s lehet-e a művészetben erre vonatkozó mértékegységet kialakítani. Az előadás alatt bennem egy folytonos lüktetés volt jelen, amely a végéig kitartott. Ennek a lüktetésnek a formája elmosódó, alaktalan valami, és egyáltalán nem konkretizálható felhangosult szívdobogásra vagy valami másra. A kondenzált, desztillált izgalom, félelem lüktetése ez, amely fontos képződménye az előadásnak, hisz egy olyan attraktív és mégis ellenőrzött komponens, amely rendelkezik azzal a képességgel, hogy függetlenedjen a darab verbális részétől. A légkör fő meghatározója ez, s ami nélkül a darab vesztene érzelmi vetületének spektrumából. A GYÍKOK autentikus mű, mert szereplői a nyugtalanító egzisztenciális felismerések után még nem tudnak megszabadulni az érzelmek zsákutcájától. Ebből kifolyólag a darabban látványos, dinamikus szellemi és fizikai konfliktusok tömkelegét fedezhetjük fel: a friss létélmény tálalása a darab. Elfogultságot tükröző jegyzetem fedezeteként az élmény autentikusságát említem.

Szögedi Szabó Béla 

Sétáló Tibor, Molnár V. Zoltán, Urbán András és Vicei Zsolt a meghajlás pillanatában, a Gyíkok című előadás végén

…A GYÍKOK egyik legfontosabb alapgondolata a tágabb értelemben vett szökés (és annak lehetetlensége), amint az elrugaszkodás pillanatát követően elveszíti funkcióját. Emellett a félelem, az irracionális tekintély elfojtása egy utópiát teremt, amit a tárgyak és a jelenségek szorítása kísér….

(W)

 

A darab az idei Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén első díjat nyert, az Amatőr kis- és kísérleti színpadok pancsovai fesztiválján pedig harmadik helyezést.

Sétáló Tibor, Urbán András (az előtérben) és Vicei Zsolt a Gyíkok című előadás egyik jelenetében

SSsSSS

A Pó csoport műsora

A csoport 1988 elején alakult Szabadkán. Zömmel a Svetozar Marković középiskola negyedikes, pedagógia szakos diákjai alkotják.
Az SSsSSS az együttes második „bemutatója”, mely teljes mértékben kollektív munka eredménye. A legáltalánosabb harcról beszélünk (jó és rossz) az előadásban. A szimbólumokat megpróbáltuk a végletekig leegyszerűsíteni, amelyeket, reméljük, sikeresen fogjuk véghezvinni, és úgyszintén reméljük, hogy a produkcióban mindenki felfedez valamit a maga a számára.

A szabadkai Svetozar Marković Gimnazium 4pc osztályának tagjaiból alakult meg a későbbi Pó csoport, amely először a hagyományos gimnáziumi jelmezbálon lépett fel – Felvételünkön az ekkor bemutatott produkció egyik jelenete látható

Lyuk

A sors kiszámíthatatlan, furcsa véletlene folytán egy férfi és egy nő találkozik egy pincében, a külvilágtól (a mindenkori társadalomtól) elzárva élik át az összezártság nyomasztó kényszerét. A cselekmény fiktív ideje lehetővé teszi, hogy a múlt és a jelen epizódjai összeforrjanak. A két főhős akaratlanul is számvetésre kényszerül, szembesül önmagával és saját előéletével. A zene nemcsak az aláfestést szolgálja, hanem a darab határelemeinek pontos része.

(H. A. L.)
[Hamad Abdel Latif]

Az Új Symposion színházi élőújsága – A Sympodium programfüzetének harmadik oldala

Képiállítás

A kiállítók, Bozsoki László, Cikora Zoltán és Zdenko Finćur fiatal újvidéki alkotók, valamint Siflis András Szabadkáról.

____________________________________________________

Art-video

Nemzetközi video-art produkció Predrag Šiđanin válogatásában

Az Új Symposion színházi élőújsága – A Sympodium programfüzetének negyedik oldala

 

Nyitóképünkön – Hárman a Pó csoportból: Bakota Róbert, Francia Gyula és Keszég László.

 

Megosztás

Hozzászólások

hozzászólás