-
„Sírós torkán a mult csuklik / Fölmordul a folyó medre / Hamuszürke hajó bődül / Az erdőket megrengetve”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (7. rész)
A szerző tervez, a szerkesztő végez – akár ebben a formában is torzíthatnánk a régi, közismert, és már a közhelyszerűségig elcsépelt népi bölcselkedést. Már csak azért is, mert az alább leporolt, reciklált összeállításunkkal is valami ilyesmi történt. Hét évvel ezelőtt a Laták-breviárium sorozatának hetedik részét – akárcsak a korábbi epizódokat is – én ugyanis egységes egészként készítettem és küldtem el az Üveggolyó című, hétfőnként megjelenő melléklet akkori szerkesztőjének, az anyag azonban mégis (vélhetően terjedelmi okok miatt…) két részben, s ráadásul nagyjából egy hónapos különbséggel jelent meg. Talán elnézik nekem olvasóink, ha most mégis az eredeti szerzői elképzelést követve, egy, vagyis egyetlenegy és egységes egészként, összeállításként dolgozom fel az említett anyagot.…
-
Van hely, és van igazság
Emlékezés egy méltánytalanul elhallgatott, mellőzött vajdasági magyar költőre – Nebojsza István (1953-1991)
Most egy számomra szokatlan és nehéz, ugyanakkor egy kívánt feladat előtt, kihívás előtt állok. Amikor feladatot írtam, az nem jelenthette a kötelezően eleve elvégezni való munkát. A kihívás pedig egy rég halogatott szándékot fed. Többszöri nekibuzdulás után azonban a kísérletek mindannyiszor elakadtak. Gátlásaim voltak, lévén nem vagyok sem irodalomkritikus, sem irodalomtörténész, nem éreztem a kellő elhivatottságot… Pedig egy méltánytalanul elhallgatott, mellőzött művészről szeretnék megemlékezni, Nebojsza Istvánról (1953-1991), sokak számára csak Nebiről. Most talán az következhetne, hogy több műfajban is maradandót alkotó egyéniségről van szó, ám elsősorban költő volt, de vonzotta a zene, a képzőművészet, a fotózás is, és kísérletezett a lapszerkesztéssel, aktív résztvevője volt a topolyai művésztábornak. Nebojsza István: Itthon…
-
Amikor a Symposion megérett a börtönre…
„...nagy melléfogás, nagy csalás és öncsalás, ha valaki olyat mond, olyat állít, hogy túl nagy a szabadság, túl nagy a demokrácia; a szabadság és a demokrácia soha nem lehet túl nagy, az mindig kevés, az mindig többet igényel, többet követel ahhoz, hogy az alkotó ember többet tudjon produkálni...”
Ma már kevesen jegyezzük azt is, hogy egyáltalán létezett valaha egy Topolyai Film- és Videotábor néven szerveződő mozgóképes alkotói műhely Vajdaságban. Tizenhét éves, harmadikos középiskolás srácként azonban anno nekem ez volt az egyetlen komolyabb fogódzóm arra, vagy inkább csak afelé – annak irányába –, hogy filmezéssel foglalkozhassak. Amikor 1989 tavaszán megjelent a tábor forgatókönyv-pályázatának felhívása, minden olyan témát összeírtam, ami akkoriban foglalkoztatott, s amiről úgy gondoltam, hogy érdemes lenne filmnyelven is megközelíteni, körbejárni. Mai szemmel nézve már furcsának, érdekesnek, meglepőnek érzem, hogy – minden, az ellenkező irányba terelő korabeli friss élményem ellenére – nem játékfilmben gondolkodtam, hanem a dokumentarizmus volt rám nagyobb hatással… A beadott három filmtervem közül egy ment…
-
„…anyja soha-ki-nem-élt szerelmét is elcsókolta mámorosan”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (3. rész)
Minden irodalomtörténeti kutatást, illetve annak prezentációját, minden kanonizációs folyamatot, valamint kanonizációs rendszert alapjaiban határoz meg – a kutatásban és a prezentációban vizsgált korszakkal ellentétben – az az (irodalom)történeti pillanat, amelyben maga a kutatás, vagy éppenséggel a kánonképzés történik. Sőt, ez utóbbi, a kánonképzés tekintetében sokszor maga a kor (és annak társadalmi-politikai rendszere…) támaszt mindenféle, hol teljesíthető, hol meg jobbára csak teljesíthetetlen, nevetséges, gyermeteg, vállalhatatlan ideológiai igényeket. Ennek illusztrálásaként vagy példázataként gondoljunk csak arra, milyen munkásforradalmi, osztályharcos irodalomtörténetek születtek a kelet-európai, szovjet típusú, bolsevik, vagy marxista, baloldali, szocialista diktatúrák regnálása idején, akár Magyarországon (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában et cetera…), de Jugoszláviában is, amikor klasszikus szerzők műveiből hagytak el olykor a…
-
Feltérképezhetetlen futball- és színházi ingoványra tévedve
Volt egyszer egy Sympodioum – Újvidéki Színház, 1988. december 9-10.
Az Új Symposion című folyóirat szerkesztőségének a múlt század nyolcvanas éveiben határozott célja volt, hogy kimozdítsa a lapot a nyomtatott forma keretei és a szerkesztőség falai közül, a kor népszerű és meghatározó művészeti irányzatainak megfelelően, s az alapvető elképzelés szerint multimediális irányba. Így jelent meg folyóiratszám hanglemezen, régi jó vinylen (Boris Kovač Ritual Novája…), s volt olyan is, amely egy teljes képzőművészeti mappát tartalmazott (Kerekes Lászlóét…). De a lap – egyik! – lehetséges megjelenési formájának tekintették a zenei vagy színházi fesztivált is. Így kerültünk mi a képbe. Mi, vagyis korabeli tinédzserek, akik szinte tömegével szállítottuk akkor már az előadásainkat a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére. Nekünk szervezett kétnapos fesztivált az Új Symposion…
Ezeket is érdemes megnézni
Postarablók
Gion Nándor regényének mindeddig kiadatlan dramatizációja
Az Életjel harmincéves jubileuma
„A versben vállalható világnak sok-sok fiatal hűségese indult el” ezeken az esteken
„Mi lesz, ha hazajövünk – HÁBORÚ!!”
A topolyai Sikoly zenekar hevenyészett története (I.)
-
A benzinárak az égbe mennek
Azt, hogy válság van, hogy minden szinten repedeznek a szövetségi állam eresztékei, mi, gyerekfejjel, akkoriban elsősorban a hiányjelenségekből észlelhettük, érzékelhettük
Azt mondják, a Yugo azért is kiváló autó, mert könnyű megduplázni az értékét: elég csak teletankolni, és máris kétszer annyit ér, mint előtte. Évekig vezettem Yugót, ezért hát nem is szívesen gúnyolom ki (minket pedig nagyon hosszú időn át kiválóan is szolgált a Tóninak nevezett családtag…), tény azonban, hogy rengeteg vicchez, poénkodáshoz, gúnyolódáshoz biztosított gyakorlatilag kimeríthetetlen tárházat a kragujevaci Zastava autógyár apró kis csodája. Voltak azonban idők, amikor nem is volt annyira egyszerű megduplázni egy-egy ilyen jármű értékét (mert nem futotta rá a pénztárcánkból…), ez azonban távolról sem az autó minőségi paramétereivel állt összefüggésben. Ezek voltak azok az idők, amikor a benzintartály feltöltése nem pusztán megkétszerezte, hanem megsokszorozta a Yugo…
Ezeket is érdemes megnézni
Csáth Géza, Tolnai Ottó
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. június 21. (archív felvétel)
Lenni halott és fehér
Pashu, avagy egy macedón-szerb malevicsista portréja
FRISSÍTÉS: Tadeusz Rózewicz, Szathmári István, Miroslav Mandić
„ó az ajtó mögötti piszkos cipők globális széttaposottsága”
-
Viar kalandjai és más históriák
„...hogy az oszkátok melyik történelmi időben éltek, ma már valószínűleg lehetetlen meghatározni, talán időszámításunk előtt, de még sokan emlékeznek Hwardoz vezérük szomorú viadalára a farkasokkal. bizonyos mondák értelmében különleges, földbe vájt mélyedésekben évszázadokon keresztül őrizték azt a négyzetméternyi talajdarabot, ahová vére fröccsent”, avagy egy performance hevenyészett története
„A menekülés talán a felnőtté válással járó megkötöttségekkel szembeni magatartás, a lefojtottság alóli kibúvó keresése, az egyénre rárontó félelem által kiváltott ellenmozgás, mindenesetre uralkodó motívum, ami tartalmilag és formailag is formálja a szövegeket: a novellákat, amelyekben folyton valami megdöbbentővel, sokkolóval, rémisztővel találkozunk, amelyek történetmondása mindig valahol az ébrenlét realitása és az álom, vagy az ájulat szürrealista hallucinációival ötvöződik, és kizárólag olyan szituációkat teremt, amelyek a szabadságot korlátozzák, ellehetetlenítik a létet, menekülésre kényszerítenek, borzongást, félelmet, rettegést váltanak ki, amivel szemben csak az iszkolás vagy a megadás rituális gesztusa marad válaszul. A valóságtól elidegenített, fiktív helyzetek között sajátosan autonóm szövegvilágot teremtett a szerző a Viar című ciklusban. Talán éppen ez az a…
Ezeket is érdemes megnézni
Szellemi milliomosok vonzásában
Sturcz Bélára emlékezünk – Avagy: Természetvédelemről vajdasági szinten
FRISSÍTÉS: Viar kalandjai és más históriák
A plakátról a performance pontos dátuma is kiderül: 1989. március 24-én léptünk fel a szabadkai Városi Könyvtár kistermében, a rendezvény este hétkor kezdődött
A tévés sofőr küldetésének bukása
In memoriam Kartag Nándor – Sinkó-díjasok bemutatása a képernyőn
-
Richard Kostelanetz, Nemes Nagy Ágnes
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. november 8. (archív felvétel)
„Mohó vagyok. Vad vagyok. Önmagamban rab vagyok. Rémület és gyűlölet feszíti a bőrömet. Csinos vagyok, szép vagyok. Hosszúlábú, ép vagyok. Mosolyomból – mézzel tele – kilóg, pléhből, létem nyele.” (Nemes Nagy Ágnes, 1946) A műsor tartalma: Lantos László: Richard Kostelanetz Richard Kostelanetz: A mai avantgárd költészet (esszé, Berkes Katalin fordítása) Előadja: Tallós Zsuzsanna Szabolcsi Miklós: A „kibernetikai” neoavantgarde (tanulmány, részlet) Előadja: Nagy Árpád Zene: Tuxedomoon: Conquest (kísérleti kortárs zene) Richard Kostelanetz: Pazarlás (vers, Lantos László fordítása) Előadja: Nagy Árpád Nemes Nagy Ágnes: Tapasztalat és küzdelem (esszé, részletek, szerk. Béládi Miklós) Nemes Nagy Ágnes: Hadijelvény. A reményhez. A szabadsághoz (versek) Előadja: Nemes Nagy Ágnes (bakelitról) Zene: Tuxedomoon: Humus. Camille Nemes Nagy…
Ezeket is érdemes megnézni
Ivan V. Lalić, Gion Nándor, Veljko Petrović – Köztársaság-napi műsor
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. november 29. (archív felvétel)
Tolnai Ottó, Lantos Erzsébet
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. december 13. (archív felvétel)
Eörsi István, Mileta Đonović
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. szeptember 13. (archív felvétel)
-
Gróf Azúr Isten kalandozásai a bánáti rónaságban
A fennmaradást nem a próbálkozások sikere, hanem folyamatossága biztosítja
A dél-bánáti Lázárföld, vagy szerb nevén Lazarevo (Лазарево) – egykor régen németül még nevezték Lazarfeldnek is, de ez már rég a múlté –, akkor szerepelt a legutóbb a szagalcímekben, a híradásokban és a különféle, köztük a nagy, rangos, elismert és mérvadó nemzetközi lapok címlapján, amikor 2011. május 26-án itt fogták el Ratko Mladić tábornokot, a boszniai szerbek polgárháborús főparancsnokát, háborús bűnöst, a srebrenicai mészárlás egyik legfőbb felelősét, akinek ezrek és ezrek élete szárad a lelkén. Nagy szerencse hát, hogy ártatlannak vallja magát… Megkockáztatom azonban, hogy még a környékbeliek is meglepődtek, amikor hallották a híradóban, hogy van itt (ott…) a közvetlen közelükben egy ilyen nevű település. Saját szempontomból: én is csak…
-
Tadeusz Rózewicz, Szathmári István, Miroslav Mandić
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. május 10. (archív felvétel)
„…egy goromba, intrikus, gazságokra készülő világban legyen még egy apró hely, ahol a ’fehérek között egy európai’ (mert nem minden fehér ’európai’ és fordítva) elmondhassa még szabadon, viszonylagos szabadsággal, ami mondanivalója van hazáról, szerelemről, a világ szépségéről és a közeli veszedelmekről”. A műsor tartalma: Lantos László: Gondolatok a Szép szóról Lantos László – Fodor András: Tadeusz Rózewicz Tadeusz Rózewicz: Jajszó. Nyílt költemény. Összefoglalás (versek, Fodor András fordítása) Előadják: Döbrei Dénes, Szűcs Hajnalka Zene: Carla Bley Band: Musique Mecanique III (kísérleti dzsessz) Lantos László: Szathmári István Szathmári István: A hangos gondolkodás 5 perce (2) Szathmári István: Az Andok felé (novella) Előadja: Árok Ferenc Zene: Sebő Együttes: Szatmári táncok (táncházi muzsika) Lantos…
Ezeket is érdemes megnézni
A benzinárak az égbe mennek
Azt, hogy válság van, hogy minden szinten repedeznek a szövetségi állam eresztékei, mi, gyerekfejjel, akkoriban elsősorban a hiányjelenségekből észlelhettük, érzékelhettük
Lenni halott és fehér
Pashu, avagy egy macedón-szerb malevicsista portréja
Podolszki József, Allen Ginsberg
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. október 11. (archív felvétel)
