1987

  • 1987,  Irodalom,  Rádió

    Csáth Géza, Tolnai Ottó

    Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. június 21. (archív felvétel)

    „…a hegyes fehér cipőiben botorkáló / fürdőorvost követtem tekintetemmel. / Himbálódzó táskáját, pontosabban: / kígyóbőr retikül, hentesszatyor. / Mint tört üvegen, botorkált a kavicson, / cipelte a nikkelszerszámokat. / Köztük a nikkelbrowningot is, / amit a rendelő fehér vaságyán üldögélve, / éjszakánként hosszasan fényesített. / Botorkált, mint tört üvegen, a sétány terítékén, / majd a cigánylány míniummal rúzsozott, / hasba lőtt gipszszobra mögött / eltűnt a Csodafürdő bejáratában.” A műsor tartalma: Lantos László: Csáth Géza Tolnai Ottó: Mégse füzike (vers) Előadja: Venczel Valentin Zene: Residents: Diskomo (kortárs kísérleti zene) Vaderna József: Csáth Géza (tanulmányrészlet) Csáth Géza: A kis Emma (novella) Előadja: Balázs Piri Zoltán Zene: Residents: Diskomo (kortárs kísérleti zene)…

  • 1987,  Irodalom,  Rádió

    FRISSÍTÉS: Tadeusz Rózewicz, Szathmári István, Miroslav Mandić

    „ó az ajtó mögötti piszkos cipők globális széttaposottsága”

    Vasárnap jelent meg oldalainkon a Szabadkai Rádió Szép szó című irodalmi szemléje 1987. május 10-i adásának archív felvétele. A műsorban elhangzott szövegek közül akkor már többet el is olvashattak látogatóink. A gyűjteményt most Miloslav Mandić Varsó című prózaversének a rádióban elhangzott részletével egészítjük ki. Az adásban ezt Döbrei Dénes előadásában hallhatták a Szép szó hallgatói és a Yuhar látogatói. Az 1987. május 10-i adás hangfelvételét itt érhetik olvasóink: Tadeusz Rózewicz, Szathmári István, Miroslav Mandić „…egy goromba, intrikus, gazságokra készülő világban legyen még egy apró hely, ahol a ‘fehérek között egy európai’ (mert nem minden fehér ‘európai’ és fordítva) elmondhassa még szabadon, viszonylagos szabadsággal, ami mondanivalója van hazáról, szerelemről, a világ szépségéről…

  • 1987,  Irodalom,  Rádió

    Tadeusz Rózewicz, Szathmári István, Miroslav Mandić

    Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. május 10. (archív felvétel)

    „…egy goromba, intrikus, gazságokra készülő világban legyen még egy apró hely, ahol a ’fehérek között egy európai’ (mert nem minden fehér ’európai’ és fordítva) elmondhassa még szabadon, viszonylagos szabadsággal, ami mondanivalója van hazáról, szerelemről, a világ szépségéről és a közeli veszedelmekről”. A műsor tartalma: Lantos László: Gondolatok a Szép szóról Lantos László – Fodor András: Tadeusz Rózewicz Tadeusz Rózewicz: Jajszó. Nyílt költemény. Összefoglalás (versek, Fodor András fordítása) Előadják: Döbrei Dénes, Szűcs Hajnalka Zene: Carla Bley Band: Musique Mecanique III (kísérleti dzsessz) Lantos László: Szathmári István Szathmári István: A hangos gondolkodás 5 perce (2) Szathmári István: Az Andok felé (novella) Előadja: Árok Ferenc Zene: Sebő Együttes: Szatmári táncok (táncházi muzsika) Lantos…

  • 1987,  Irodalom,  Rádió

    Vesna Krmpotić, Varga Tibor, Allen Ginsberg

    Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. április 19. (archív felvétel)

    „…az új szerkesztőt egyaránt kötelezi a patinás hagyomány, és a saját, acélosnak tűnő elképzelései. A változások elkerülhetetlenek, de ez nem változtat a Németh László által megfogalmazott és Gubás Ágota szerkesztésében szigorúan alkalmazott követelményen, amely szerint a minőség volt és lesz a műalkotások, az irodalom bemutatásának és értékelésének egyetlen érvényes mércéje.” (P. Náray Éva) A műsor tartalma: Gubás Ágota: Búcsúszó Lantos László: Beköszöntő Lantos László: Vesna Krmpotić Vesna Krmpotić: A szótalan nyelv (lírai esszé, Csík Ferenc fordítása) Előadja: Jónás Gabriella. Zene: Ravi Shankar: Ananda… (klasszikus indiai zene) Lantos László: Varga Tibor Varga Tibor: A hangos gondolkodás 5 perce (1) Varga Tibor: Hold rubáik. Aja Szófia (versek) Előadja: Kovács Frigyes Zene: Mevlȃnȃ:…

  • 1987,  Irodalom,  Rádió

    Egy műsorvezető emlékei

    Rádió Szubotica

    Szeretem a rádiót. Gyermek- és ifjúkorom meghatározó élménye volt. Amikor családunk 1957-ben Oroszlámosról Szabadkára költözött, nagyapám rögtön vásárolt egy fadobozos, kilencfogú, varázsszemű Orion készüléket. Sokat hallgattuk együtt, főleg a híreket, a Kossuth Rádió kabaréit és a Szabó családot. Hétvégenként a szomszédok is átjöttek rádiózni és egy demizson homoki kadarka mellett politizáltak, káromkodtak és röhögtek. A pocsolyás Mlakában laktunk, a Csehország utcában, nyárutón hosszú esőzések árasztották el. Minálunk csak a konyha tocsogott, kipakolták a bútorokat, Tata az Oriont átmentette a nagyszobába. 1965-ben már a belváros peremén, a Miloš Obilić utcában vagyunk, egy hosszú, gangos parasztházban. Korán fekszünk, tíz körül, nagyszüleim a fatáblás duplaágyba, fejük felett vásári olajnyomat függ, Jézus intőn emeli…