-
Szellemi milliomosok vonzásában
Sturcz Bélára emlékezünk – Avagy: Természetvédelemről vajdasági szinten
„Horti Margitként születtem Ürményházán, egy parányi falucskában, ahogyan mondani szoktuk: a világ végén, távol a szikrázó eseményektől, színházaktól. Elkerültem aztán Szabadkára, a tanítóképzőbe, s olyan ,»szellemi milliomosok«-tól tanulhattam, mint dr. Sturcz Béla, dr. Györe Kornél és Pálinkás József, valamint a felejthetetlen emlékű Varga Péter, aki már akkor, sok-sok évvel, évtizeddel ezelőtt a Kodály-módszert alkalmazta. A nemrég elhunyt Rácz Jóska volt az osztálytársam, és még annyi igaz ember, akik szétfutottak a szélrózsa minden irányába… Megszereztem a diplomát, elmentem tanítani, megfordultam több helyütt: Nagybecskereken, Szentmihályon, Újvidéken, tanítottam és könyvterjesztést vállaltam. Tudtam, hogy a könyv segítségével (utódjaink által) üzenünk a jövőnek…” – így mesélt immár tizenkét esztendeje a nagybecskereki Kajári Margit, akit a…
-
A Cifra világban még az istenek is korán kelnek
Feketerigófüttyök a Tisza két oldalán, avagy Fehér Kálmán születésnapi köszöntése – Őrjárat a bánat csarnokában Bori Imrére emlékezve
Egy régi Magyar Szó élőújság jut eszembe gyermekkoromból, tehát valamikor a nyolcvanas évek elejéről-közepéről, amelyre apró kis csitriként még édesapám vitt el Zentán a színházba. Az Euzsénba, ahogy szülővárosomban mondták akkoriban… (Ma már ritkábban hallom ebben a formában, de könnyen lehet, hogy ez csak azért van, mert mostanában ritkábban vagyok otthon…) A helyi viszonyokban többnyire járatlan „messziről jött” vendégek közül pedig valaki egyszer csak azt találta mondani a rendezvényen, hogy „Zenta-Csóka alig tíz kilométerre van egymástól, s mégis…”, majd egy levegővételnyi szünetet tartott (legalábbis ő így gondolta…), az ekkor beállt csendben azonban valaki a közönségből bekiáltott: „Oda-vissza!” Amire természetesen az egész terem harsány nevetésben tört ki. A levegővételnyi szünet hossza…
-
Egy archívum, melyre sokan vártunk
Van egy adattár, azaz alakul. A teljesség igénye nélkül
Egy meglevő, fiókokban és adathordozókon, polcokon és mappákban levő anyagot kezdett feldolgozni két lelkes „jugó” ember, a két szerkesztő, név szerint Szabó Palócz Attila és Barlog Károly, akik ezt mindenki számára elérhetővé teszik a Yuhar, azaz a Jugoszláviai Magyar Archívum honlapján. Nosztalgiázók és a múlt iránt érdeklődők, figyelem! Elkészült az az online felület, ahol böngészni, ásni és kincset keresni lehet. Yu, azaz az ex-Jugoszlávia térsége, h, mint magyar, valamint ar, azaz archívum. Ezekből az elemekből áll össze a mozaikszó. Jóízű, kávéval dúsított beszélgetések egy pesti körgangon – ez vezetett ahhoz, hogy létrejött a Yuhar, azaz a Jugoszláviai Magyar Archívum – olvasható a honlapjukon. De mit is takar mindez? Előfordult már…
