-
1. könyv – A Felvidéken – Csehország
Utazások apósommal
Tábor Így nézett ki a városalapítóról, Jan Žižkáról elnevezett tér Táborban, 1895-ben, Ignác Šechtl korabeli felvételén Óvárosi részlet Táborból Tábor óvárosának látképe Prága Prága Prága Prága Pardubice Kladno Luhačovice Zlín Ostrava Třebíč Třebíč Třebíč Brünn Brünn Brünn Brünn Strážnice Morvaországi népi tánc Josef Švejk és társai egy képeslapon, Josef Lada könyvillusztrációin
-
1. könyv – A Felvidéken – Szlovákia
Utazások apósommal
Árva vára Óvár Zólyom Bajmóc Zólyomlipcse Budatin Szomolány Kassa Dušan Šimko Dušan Šimko Márai Sándor kassai szobra előtt Dušan Šimko Danilo Kišsel 1984-ben, Párizsban Vitfalva (Thaler Tamás felvétele) Vitfalva (Thaler Tamás felvétele) Csejte Dévény Pozsony Pozsony Pozsony Szepes Nyitra Sztrecsény Besztercebánya Érsekújvár Érsekújvár Érsekújvár Zár Lomnici-csúcs Csorba-tó Kriván Késmárki-csúcs Tátralomnic
-
Prológ
Utazások apósommal
Mihájlovits Péter (1943–2004) – Dragan Pečurica (1953-2018) rajza Az újvidéki ferences templom főoltára Nagyszüleim az ekkor még kisgyermekkorú nagybátyámmal a zentai városháza kupolája előtt valamikor a múlt század harmincas éveinek második felében A zentai Szent István templom sohasem épült meg, csak ez a makett készült el 1910 táján A zentai csata – Eisenhut Ferenc festménye egy képeslapon A Monarchia bélyege és rajta a kétnyelvű bazovicai postai bélyegző lenyomata
-
Félelem és rettegés a karanténban
Egy zarándokút súlyos mellékzöngéi, avagy hogyan oldották meg okosba' a védőoltás mellékhatásainak elkerülését negyven emberélet árán
Ezekben a mai, a koronavírustól való rettegéstől terhelt napokban vélhetően a megszokottnál is gyakrabban jutnak eszünkbe régebbi, korábbi hasonló járványok, más esetek, amelyek emberéleteket követeltek, és közben mindenki mindvégig az orvosoktól, az orvostudománytól várta nemcsak a segítséget, hanem a végső megoldást is. Az ő munkájukat pedig egyik-másik (túl)buzgómócsing párttitkár bűnös módon tudta hátráltatni… Negyvennyolc esztendővel ezelőtt, amikor még 1972-t írtunk – vagyis írtak a szüleim, meg a náluknál is idősebbek, mert én akkor bizony még egy éves sem voltam, hanem csak alig néhány hónapos csecsemő, tehát sem a naptárral, sem az írásosság rejtelmeivel nem igazán foglalkoztam –, és ereje teljében fennállt még az önigazgatású Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, nos, akkor…
-
„…a pesti irodalmi piac söpredéke” van műsoron
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (17. rész)
Tény, hogy a világszerte keletkezett romokat szinte még sehol sem takarították el, de a halottakat sem mindenhol földelték még el illő módon… A tömegsírok feltárása pedig még csak jóval ezután következett! Azonban a világ minden pontján közös volt a gyász. Ez volt az egyetlen, ami alól nem tudott kibújni senki sem, akármelyik oldalon is állt a harcokban, s akármilyen szörnyűségeket követett vagy szenvedett is el… A történészek között azonban tulajdonképpen még ma sincs teljes egyetértés a dátumok pontos meghatározásában, ők maguk sem tudják eldönteni, hogy mikor kezdődött, s mi miért történt. Egyesek szerint a második világháború, vagyis az emberiség – eddigi! – történetének legnagyobb és a legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres…
-
Egy „nagyon gyakorlatias illusztrációja annak, hogy mit értünk a kulturális nemzeten”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (16. rész)
A mai Vajdaság területén – akármennyire széttagolták is azt olykor az évszázadok alatt a különböző nagyhatalmak, birodalmak, világuralomra törő bódult elmék az őrült háborúikkal – „soha magyar íróegyesületet nem lehetett létrehozni”, s akárhányszor próbálkoztak is vele, komolyabb, így tehát értékelhető sikert senki sem ért el. Éppen ezért sokan úgy gondolják – és úgy gondolták már a 20. század végén is, amikor megindultak, elkezdődtek az ilyen célzatú kezdeményezések –, hogy „meg se próbáljuk, mert ez még itt sose sikerült”. Mivel a királyi Jugoszlávia hatóságai a baloldali szervezkedésekben való aktív szerepvállalása és részvétele miatt 1929-ben utasították ki az országból Fekete Lajos költőt (erről is bőven lesz szó az alábbiakban…), a Yuhar kronológiájában mai…
-
A vajdasági magyar irodalom ott van „a porban, sárban, füstös kávéházak feketekávé löttyei mellett”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (15. rész)
Talán túlzottan is kiszélesítették a szervezők a meghívottak körét, amikor 1928-ban Becsére, az első Becsei Helikonra invitálták a korabeli vajdasági magyar írókat, így hát ott volt „minden faluesze poéta és városi újságíró-mesterember”, s közülük bizony egynémelyek „frakkal, röhejtverő szójátékokkal, undorkeltő vigyorokkal, fintorokkal meghiúsítottak minden közeledést a komolyabb íróemberek között” – fogalmazott később, az eseményre visszaemlékezve Laták István író, költő. Hat és fél évtized alatt persze jelentősen megváltozott a helyzet, átalakultak a bennünket körülvevő, az életünket és annak minőségét (sőt, a biztonságát…) meghatározó társadalmi tényezők, mégis, az 1993-ban megtartott azonos nevű, immár tehát második találkozón a vajdasági magyar irodalomnak gyakorlatilag ugyanazokkal az önszerveződését gátló tényezőkkel kellett szembesülnie, még ha azok esetleg…
-
Egy „magyarrábódult tótparaszt” nyomában
„Ő rajongott a földért, én is szerelmes vagyok a rögbe”, avagy a „Bábel, ahol én születtem öszvérnek” – A régi Híd sajátságos, mondhatni igencsak személyes ébresztgetése – Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (14. rész)
Nem volt elégedett a Híd című folyóirat első évfolyamainak anyagából készült, évtizedekkel később, szerb fordításban megjelent válogatással Laták István író, költő, ezért feljegyzéseiben hosszasan elemezte, hogy mi mindent mulasztottak el felmutatni a korabeli szerkesztők, milyen színekről nem kaphat semmiféle benyomást a délszláv olvasóközönség: „…a most megjelent gyűjteményben csak vajdasági magyar irodalmi alkotásokból adtunk válogatást. De nem hoztunk semmit a jugoszláviai, az akkor kortársi és klasszikus magyarországi, valamint külföldi emigráns magyar irodalomból; sem a világirodalomból közölt írásművekből. Pedig csak azok összevetése, együttismertetése mutathatna rá, hogy milyen irodalompolitikát követtünk, csak a teljes irodalmi anyag ismeretében mutathatnánk meg a HÍD gazdag szempontú irodalmi válogatását és tanítását” – fogalmazott akkor. Ma már nyugodtan hozzátehetjük,…
-
A mihaszna dzsidzsabidzsák nyomában
Tíz évet húztam le a Magyar Hírlap szerkesztőségében, tehát jómagam – sok-sok kollégámtól eltérően, akivel ebben az időszakban ilyen vagy olyan körülmények között összehozott ez a munka – soha nem voltam „nemzetes”, én mindig a Magyar Hírlap történetét akartam megírni, annyira, hogy Szeredi Helga kolléganőmtől el is kértem („kölcsönkértem…”) akkoriban a szakdolgozatát, amelyben ugyancsak ennek a lapnak a történetét dolgozta fel. Szakszerűen, ahogy egy kiváló szakdolgozathoz illik is… S nem olyan csapongóan, ezer meg ezer felé szerteágazóan, mindig csak elkalandozva, ahogy én írom ezeknek a sajtótörténeti feljegyzéseknek a ciklusát a Családi Körben, de máshol is, olykor bizony pedig itt, a Yuharon is. Amikor azonban valaki ennyire rákészül egy munkára, akkor…
-
Oromhegyesiek útján
„…a mai politikusok közül sokan nem szeretnének tudni arról, ami 1992-ben történt Oromhegyesen. Mi azonban nem feledkezhetünk meg róla. A Bethlen Gábor Alaptól támogatást kaptunk, hogy az akkori időszakról készült filmeket, videókat kiadhassuk DVD-n, és ezzel kívánjuk megajándékozni a falu lakosságát, illetve mindazokat, akik valamilyen módon aktív részesei voltak azoknak a heteknek, hónapoknak” — mondta el a Hét Napnak adott interjúban Balla Lajos – Laci 2016 júniusában. A dévédé azóta már természetesen megjelent, sőt, a Yuhar rendszeres látogatói már a tartalmának nagy részét is megismerhették. Balla Lajos – Lacinak ezúton is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy a kiadvány tartalmát, de azon felül más kapcsolódó anyagokat is közlésre a…