-
„Nem akarok többé katonát látni!”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (11. rész)
Augusztus volt, 1919-ben, amikor százharminchárom véres és kegyetlen nap után Magyarországon elbukott a Tanácsköztársaság. Ekkor kezdődött el az a nagyjából egy évtizedre tehető időszak, amelyben a legtöbben, a legnagyobb számban tartózkodtak Vajdaságban olyan magyar – az anyaország fogalmával ekkor még barátkozni, ismerkedni kellett, annak valós, reális keretei csak jóval később alakultak ki és fogalmazódtak meg – értelmiségiek, akiknek menekülniük kellett a statárium elől. Mint mondták: „Ha nem harcoltuk ki a bolsevizmust Magyarországon, kiharcoljuk az SZHSZ Királyságban!” Ebben az időszakban Mannheim-féle szabóműhely volt a korabeli szuboticán az alkotó magyar művészemberek egyik kedvelt találkozóhelye. Itt tűntek fel olyan alakok is, akikről a későbbiekben, már jóval a második világháború után, Laták István író, költő,…
-
Az összegzés ideje
Már csak az áttekinthetőség érdekében is... – A pillanat, amikor több szempont is egyszerre érvényesülhet
Nagyjából most érkezett el az ideje annak, hogy készítsünk valamiféle összegzést az elmúlt időszakban feldolgozott sorozatainkról. Már csak az áttekinthetőség érdekében is… Aki ugyanis nem olvasta folyamatában ezeket az anyagainkat, talán zavarosnak találhatja azok megjelenési rendjét, és első pillantásra kuszának, zavarosnak tűnhet a feldolgozás. Tavaly október óta ugyanis nagyon sokat foglalkoztunk itt a Yuharon is az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának, a Buksinak a történetével. Ebben pedig nagy segítségünkre volt a Családi Kör című hetilapnak ugyanezt a témát feldolgozó – és még mindig futó, folyamatosan megjelenő – sorozata, amelynek részleteit csonkítatlanul, háromrészes csomagokban emeltük át honlapunkra. Lássuk csak, hogy is kezdődött ez az egész… Most lineáris egymásutániságban, vagyis a…
Ezeket is érdemes megnézni
„A BUKSI az olvasó barátja akar lenni”
Tavaly lett volna hatvanéves a gyermeklap, amelynek első száma 1957. december 26-án jelent meg, az újság azonban ennek a kornak csak egy nagyon szerény töredékét élte meg fennállásának nagyjából négy esztendeje alatt
Buksi Konrád és a képregények
„Így született meg Csapa, az indián fiúcska és társa, a fura külsejű, fura nevű Gru-gru. Így indult közös sorsuk”, avagy egy gyermeklap emlékezetének hat évtizede
Történetek, amelyeken a főhős is meglepődött volna…
Nagyjából cikkünk felénél, valahol a közepénél egy szavazást is találhatnak olvasóink, kérjük tehát, hogy mondják el véleményüket!
-
„Sírnak, sírnak a távíróhuzalok”
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (10. rész)
„Véznán felhőkbe nyúló, liftektől lüktető tornyokból ki kell vinni a kapkodva siető embert kis kertek, virágos hegyi ösvények közé, a madarak csöndjébe, simogató halk verset mondani neki gyógyítóan, felidézni benne anyja altatódalát, és visszaadni neki a tovaszállt Szépséget” – így írt Laták István (1910–1970) író, költő a Sóhaj című tárcanovellájában amelyet a Breviárium-sorozat tizedik részéhez mellékeltem a levéltári anyagban fellelt, kötetbe nem sorolt írásai közül. Mivel az alábbi összeállításunkban a szerzőt a harmincéves költői jubileuma alkalmából köszöntő pályatársa, Majtényi Mihály (1901–1974) publikációjában Latáknak egy 1942-re datált versét idézgette, a mai anyagunkat a Yuhar kronológiájában ehhez az évszámhoz igazítjuk. Korábbi, a téma előzményeit feldolgozó összeállításunkat itt érhetik el olvasóink: A…
-
A Babitsék hálószobájának kulcslyukánál koslató utókor kíváncsiságának kielégítésére…
Tanner Ilona, alias Török Sophie arca a fenyőágak között, avagy a Landwirtschaftsausstellung nyomában
Az alábbi összeállításunkkal tulajdonképpen kerekre zárunk most egy történetet. A Családi Kör hetilap Képhistóriák című rovatában két évvel ezelőtt megjelent írások felidézéséhez ugyanis egy másik, korábbi ciklusunk vezetett el bennünket tavaly, az év végén. Néhány napon készítünk majd erről egy alapos, tényfeltáró leltárjegyzéket is… Addig azonban hadd mondjuk itt el, hogy Conrad Keller nagyszabású – és nagyszerű! – műve, A tenger élete 1897-ben, alig két esztendővel az eredeti német nyelvű megjelenés után látott napvilágot magyarul, ezért a Yuhar kronológiájában ezt az összeállításunkat most ehhez az évszámhoz igazítjuk. Előző összeállításunkat itt érhetik el olvasónk: A cikóriába ojtott tájra eszmélő festőművészet Laza kóválygásaink időben és térben – amelyekhez már hozzászokhattak rendszeres olvasóink – most…
-
FRISSÍTÉS: A pillanat, amikor vigyázó szemünket önkéntelenül is Kanadára vetettük
Egy tengerentúli magyar olimpikon és tsai.
„Alexandre Despatie mellett Christopher Kalec lesz Kanada második műugrója az athéni olimpia tízméteres toronyversenyén. A 24 éves montreali magyar származású sportolót már megismerhette a magyar közösség a Montreali Magyarság című televízió műsorban adott februári interjújában. Christopher 1980-ban született Montrealban és már 7 éves kortól kezdett el úszni a Pointe-Claire Aquatic Centerben. 1995-ben részt vett a Pan-American játékokban, 1998-ban a világbajnokságon és 2000-ben pedig az Ausztráliában megrendezett olimpián. Az utóbbi években Christopher összesen 11 nemzeti és 3 nemzetközi díjat nyert 10 méteres toronyugrásáért. Az utóbbi hónapokban hosszú órákat tölt edzéssel, illetve az athéni olimpiára való felkészülésre” – így mutatta be a Kanadai Magyar Hírlap című kiadvány 2004. augusztus 17-i számában a…
Ezeket is érdemes megnézni
Vajdasági fieszta latin módra
Üzenet az Északi-sarkról: sátorrobbantó dallamok egy furcsa lagziban
-
A mindent megfigyelő idegen utastárs élményei…
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (9. rész)
Kisebb szünet után 2012 decemberében folytatódott a Magyar Szó című napilap Üveggolyó című, hétfőnként megjelenő mellékletében a Laták-sorozat. Ilyen nagyobb történetek esetén ugyanis, mint amilyen ez a széria, vagy éppenséggel a Szigeti históriák is volt, mindig tartottam kicsit attól, nehogy unalmassá váljunk az olvasók számára, ezért időnként indokoltnak láttam kisebb-nagyobb megszakításokat, szüneteket tartani, pihentetni kicsit a témát. Ezekben a szünetekben más jellegű írásokkal vettem részt a melléklet munkájában, de erről majd máskor… A decemberi újraindulás első epizódja a Breviárium-sorozat sorrendben kilencedik része volt. Laták István 1940-re datálta az ebben idézett Sóvárgás órája című versét, ezért a Yuhar kronológiájában, az oldalunk jobb szélén található felsorolásban mai bejegyzésünket ehhez az évszámhoz igazítjuk.…
-
A cikóriába ojtott tájra eszmélő festőművészet
Schmalz Ödönné hősisége a magyar sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus szatirikus oldalain, avagy a szájhagyomány, a néphit és a rideg történelemtudomány tényszerűségei közötti összeférhetetlenségekről, összefércelhetetlenségekről
Laza kóválygásaink időben és térben – amelyekhez már hozzászokhattak rendszeres olvasóink – most aztán várhatóan az alábbiakban válnak majd igazán csak hektikusakká. Mondom is, hogy miért: a múltból, nagyjából negyven év távlatából, 1976-ból fürkésszük a jövőt; azt a jövőt, amelyet azonban időközben már meghaladtunk… Vagyis 2000-et. Ami 1976-ból nézve még távoli jövőnek hatott, arra mai szemmel azonban már csak vissza tudunk tekinteni, mint afféle közelmúltunkra. A múltból tehát abba a jövőnkbe pislogunk bele, amelyet ma már ugyancsak a múltunkként kell értelmeznünk. Elég zavaros ez így, akármilyen kusza időutazásos filmbe csöppenjünk is bele. Akárhogy számoljuk is azonban az esztendők zavaros múlását, a Magyar történelmi pillanatképek című képgyűjtő album, amelyre hivatkozva –…
-
HARMADIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
A kupacok, fiókok és fényképhalmok mélyén megbúvó régi felvételek diszkrét bája
Minden bizonnyal az 1997-ben, a zentai csata háromszázadik évfordulójára készült Legyenek átkozottak című rockopera az oldalainkon az egyik leginkább, legteljesebben dokumentált színházi előadás a Yuhar tavalyi indulása óta. Hiszen megszólalt már nálunk az eddigiekben a produkcióval kapcsolatban… A szövegíró, vagyis a librettó szerzője, Szögi Csaba: Legyenek átkozottak (fúziós opera) Éppen szárazdokkon pihentem az egyetemi tanulmányaim mértani közepén, amikor Zenta városának ősz honatyái felhívták a figyelmemet, hogy kerek évfordulót ünneplünk: pontosan háromszáz éve zajlott itt a híres csata Eugén herceg és II. Musztafa török szultán seregei közt, s az egyesült keresztény hadak elsöprő győzelmével ért véget, ami az oszmán hatalom európai terjeszkedésének végét jelentette. A zeneszerző, Tóbiás Krisztián: FRISSÍTÉS: Legyenek…
-
A pillanat, amikor vigyázó szemünket önkéntelenül is Kanadára vetettük
Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (8. rész)
A szerző tervez, a szerkesztő végez – másodszor is! Vagyis a Laták-breviárium sorozatának nyolcadik részével, még ha valamivel rövidebb, tehát elviselhetőbb idősíkban is, de lényegében megismétlődött az előző epizód kényszerű hányattatása. A szerző ugyanis tervezett: ahogy a korábbi cikkeket, úgy ezt is egységes anyagként képzeltem el, viszont mégis két részre tagolva jelent meg – ezúttal (a megelőző egy hónapos késleltetés után…) már csak egyhetes eltéréssel. De jól van, nem is ez a fontos most… Sokkal fontosabb, hogy gondoljunk csak bele, valamikor a múlt század elején, a húszas-harmincas években mennyi ideig utazhattak a mindenféle küldemények, levelek, könyvek a postán a kontinensek között, az óceánon át. Meddig tartott egy csomag útja Szabadkáról…
-
Tévelygések és kalandozások térben és időben
„Sohse nyugtalankodjatok . . . . a mi vérünket hányja”, avagy különböző korok rangos és neves művészeinek, tudományos elméinek síron túli találkozása
Azt hiszem, az alábbi összeállításunk a legszemléletesebb bizonyítéka annak, hogy a Családi Kör című hetilap valójában véletlenül, véletlenszerűen indult Képhistóriák című rovata 2017 októberének végére vetkőzte le kezdeti esetlegességét – és az ezzel tagadhatatlanul együtt járó esetlenségét is –, ekkorra alakult ki valamiféle körvonalazódó és értékelhető arculata, s ekkor már nem csak más, korábbi publikációkból – elsősorban a Szabad Magyar Szóból – átvett, átemelt írásokra és képekre támaszkodott, hanem egyfajta sajátos, a saját öntörvényűségére alapozó koncepció mentén kezdett működni. Immár önálló, saját, direkt ennek a rovatnak a számára készült írásokkal is. Az alábbi összeállításunkban például csak egy olyan anyag található, amelynek volt valamiféle előképe más helyeken is… Mivel az itt…
