• 2016,  Film

    Oromhegyesiek útján

    „…a mai politikusok közül sokan nem szeretnének tudni arról, ami 1992-ben történt Oromhegyesen. Mi azonban nem feledkezhetünk meg róla. A Bethlen Gábor Alaptól támogatást kaptunk, hogy az akkori időszakról készült filmeket, videókat kiadhassuk DVD-n, és ezzel kívánjuk megajándékozni a falu lakosságát, illetve mindazokat, akik valamilyen módon aktív részesei voltak azoknak a heteknek, hónapoknak” — mondta el a Hét Napnak adott interjúban Balla Lajos – Laci 2016 júniusában. A dévédé azóta már természetesen megjelent, sőt, a Yuhar rendszeres látogatói már a tartalmának nagy részét is megismerhették.   Balla Lajos – Lacinak ezúton is nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy a kiadvány tartalmát, de azon felül más kapcsolódó anyagokat is közlésre a…

  • 1939,  Irodalom

    Az „új szentszövetség megint vad Metternich-ek lába alá tiporná a pár évtizede megéledt kelet-európai kisnemzeteket…”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (13. rész)

    „Vojvodina szellemi életében, irodalmában, kulturális harcaiban akaratlan élcsapat vagyunk; nyitottszemű állásfoglalásunktól sok minden függ” – vallatta az író a múlt század harmincas éveinek végén. Mivel a Kanadai Magyar Munkás című lap 1939. február 11-i lapszámában vette át Laták Istvánnak a Híd című folyóirat ötéves jubileumára készült alkalmi írását, ezért a Yuhar kronológiájában most ehhez az évszámhoz igazítjuk mai bejegyzésünk datálását. Korábbi, a téma előzményeit feldolgozó összeállításunkat itt érhetik el olvasóink: A kín, a vágy és a hit hármas egysége Miután a királyi Jugoszlávia hatóságai kiutasították az országból, és Ausztriába zsúpolták át, a korabeli Vajdaságban sokáig halottnak hitték Somogyi Pált, a költőt és kommunista/bolsevik aktivistát. Olyan híresztelések érkeztek felőle, amelyek szerint…

  • 1956,  Film,  Irodalom

    Moszkvai idő szerint

    „...a gyors, időszerű, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, kiegyensúlyozott, megbízható és felelős hírszolgáltatás és tájékoztatás alapvető követelmény…”

    Az alábbi összeállításunkkal kapcsolatban valóban komoly dilemmákat okozott a kronológiai besorolás. Alaptémáját tekintve ugyanis ezúttal nem is túl régi, 2016-os eseményekkel foglalkoztunk, az évforduló és az áthallások ürügyén azonban igen hangsúlyosan voltak jelen ezekben a cikkekben az ötvenhatos magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó részletek. Vélhetően  ez a tipikus esete annak, amikor a kettős datálás lett volna a megfelelő, a legkézenfekvőbb megoldás. A szerkesztők azonban ennek már a gondolatától is megrettentek… Történt ugyanis, hogy 2016-ban – cseppet sem véletlenszerűen – október 23-ra, az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc ünnepnapjára időzítettük a Szabad Magyar Szó című független internetes fórum, más szóval a véleményportál indulását. Nagyon is szándékos volt! Ennek részletei az alábbiakban…

  • 1991,  Irodalom,  Színház,  Zene

    Mi ilyennek szerettük Messalinát

    „A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába”, ám az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek

    „János, a patmoszi látnok, a Jelenések Könyvében »A nagy parázná«-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is, a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak a bűneit és paráznaságait a saját…

  • 1920,  Irodalom

    A kín, a vágy és a hit hármas egysége

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (12. rész)

    Miután a királyi Jugoszlávia hatóságai kiutasították az országból, és Ausztriába zsúpolták át, a korabeli Vajdaságban sokáig halottnak hitték Somogyi Pált, a költőt és kommunista/bolsevik aktivistát. Olyan híresztelések érkeztek felőle, amelyek szerint „a Szovjetunióban nyoma veszett”. Ez azonban nem volt igaz: 1946-ban visszakerült Magyarországra, ahol szülővárosában, Kaposvárott telepedett le. Érdekes és izgalmas kérdésfelvetés lehet annak vizsgálata, hogy évtizedekig miért nem kereste a kapcsolatot egykori elvtársaival, de ezt a vizsgálódást későbbre halasztjuk… A vajdasági magyar közvélemény, az irodalmi nyilvánosság csak a múlt század hetvenes éveiben fedezte fel őt ismét, s akkor visszaemlékezéséinek kötete is megjelent Szabadkán. Somogyi Pál első verseskötete 1920-ban jelent meg „a jugoszlávok által megszállt Pécsett”, ezért a Yuhar kronológiájában…

  • 1956,  Irodalom

    A tankok, amelyek helyrelőtték a szovjet-magyar barátságot

    „A magyar munkások többsége nem vett részt a rendzavarásokban, sőt azt mondják, hogy a csepeli munkások, akiknek nem volt fegyverük, elkergették a provokátorokat, akik a zavargásokban való részvételre akarták rábírni őket”

    Miután a Buksi-sorozatunk a Családi Körben 2017 szeptemberének végén egy kis pihenőre, afféle szólásszabadságra ment, a sajtótörténeti feljegyzések ciklusában több különböző kiadványt is fellapoztunk, régebbieket, újabbakat, mindenféléket… Október 5-én és 12-én – röviden, mindössze két részben – egy alig tizenegy esztendővel korábbi alkalmi kiadványról, a Szabadság Krónika című nyomtatványról írtunk. Közeledett október 23-a, az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc évfordulója, így hát logikusnak tűnt, hogy ilyen témát vegyünk elő erre az alkalomra. Akárcsak az is logikusnak tűnik most, hogy ezt a bejegyzésünket éppen ezért 1956-hoz igazítsuk a Yuhar kronológiájában.   Az előzményeket itt tekinthetik át olvasóink: Az összegzés ideje Nagyjából most érkezett el az ideje annak, hogy készítsünk valamiféle összegzést…

  • 1997,  Színház

    Hűha!

    A tavasz ébredése: két bemutató szereposztásbeli átfedések nélkül

    Wedekind Tavasz ébredése megváltoztatta a kis csapat útját, irányát. Nem tudtam, hogy ez most jót jelent vagy rosszat. Egyszerűen csak sodródtam. Figyeltem, hogy a Nagyok hogyan reagálnak, és megpróbáltam csendben végezni a dolgom, miközben izgultam, mi is lesz, hogyan is lesz, milyen szerepet is szán nekem ebben a feladatban az Élet (meg a lakosai). Az előzményeket ide kattintva érhetik el olvasóink: Joyce vs. Wedekind Frank Wedekind határozottan utasította maga mögé James Joyce-ot. Erre pontosan emlékszem. Hogy mennyire volt ez megmérettetés, illetve harc, nem is tudom… Inkább sima trónfosztás volt, minden ellenkezés, küzdelem nélkül. De hát a visszaemlékezés folyamata mindig kicsit változtat a múlton, na és a nézőpont is számít! A…

  • 1917,  Irodalom

    „Nem akarok többé katonát látni!”

    Feljegyzések egy személyes Laták-breviáriumhoz (11. rész)

    Augusztus volt, 1919-ben, amikor százharminchárom véres és kegyetlen nap után Magyarországon elbukott a Tanácsköztársaság. Ekkor kezdődött el az a nagyjából egy évtizedre tehető időszak, amelyben a legtöbben, a legnagyobb számban tartózkodtak Vajdaságban olyan magyar – az anyaország fogalmával ekkor még barátkozni, ismerkedni kellett, annak valós, reális keretei csak jóval később alakultak ki és fogalmazódtak meg – értelmiségiek, akiknek menekülniük kellett a statárium elől. Mint mondták: „Ha nem harcoltuk ki a bolsevizmust Magyarországon, kiharcoljuk az SZHSZ Királyságban!” Ebben az időszakban Mannheim-féle szabóműhely volt a korabeli szuboticán az alkotó magyar művészemberek egyik kedvelt találkozóhelye. Itt tűntek fel olyan alakok is, akikről a későbbiekben, már jóval a második világháború után, Laták István író, költő,…

  • 1957,  Irodalom

    Az összegzés ideje

    Már csak az áttekinthetőség érdekében is... – A pillanat, amikor több szempont is egyszerre érvényesülhet

    Nagyjából most érkezett el az ideje annak, hogy készítsünk valamiféle összegzést az elmúlt időszakban feldolgozott sorozatainkról. Már csak az áttekinthetőség érdekében is… Aki ugyanis nem olvasta folyamatában ezeket az anyagainkat, talán zavarosnak találhatja azok megjelenési rendjét, és első pillantásra kuszának, zavarosnak tűnhet a feldolgozás. Tavaly október óta ugyanis nagyon sokat foglalkoztunk itt a Yuharon is az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklapjának, a Buksinak a történetével. Ebben pedig nagy segítségünkre volt a Családi Kör című hetilapnak ugyanezt a témát feldolgozó – és még mindig futó, folyamatosan megjelenő – sorozata, amelynek részleteit csonkítatlanul, háromrészes csomagokban emeltük át honlapunkra. Lássuk csak, hogy is kezdődött ez az egész… Most lineáris egymásutániságban, vagyis a…

  • 1991,  Képzőművészet

    „Emberi jog nemet mondani”

    A pillanat, amelyben „felforrt a keserűség”, avagy az addig megszokott életünk tulajdonképpen épp azokban a napokban hullott szilánkjaira

    „Véres polgárháború dúlt Horvátországban, amikor 1991 októberének utolsó napjaiban minden addigi méreteket felülmúló mozgósítási hullám söpört végig a Tisza-mentén. A katonai behívók kézbesítése folytatódott mindenszentek és halottak napján is. A felsőbb katonai vezetés zentai, adai meg a többi, zömében magyarlakta település felnőtt férfi lakosságával akarta feltölteni a horvát frontvonalak első sorait. Ekkor »felforrt a keserűség«, az elégedetlenség, a békevágy spontán tiltakozó megmozdulásba csapott át, ami ha a hatóság meg nem akadályozza, végigsöpör egész Vajdaságon és talán Szerbián” – olvashatjuk annak a meghívónak a szövegében, amelyet tíz évvel később, 2001-ben készített Zenta város önkormányzata – Juhász Attila akkori polgármester aláírásával – az évfordulós megemlékezésekre és a az emléktábla felavatására. „A behívóparancs…