-
Vajdasági irodalmi síkság
Még hetvenegy év hátravan, avagy egy nemzeti irodalom ugyanabban a pillanatban több irodalomközi közösség tagja is lehet – Hangoskönyv, 2001. május(?)
A Zombori Rádió Hangoskönyv című irodalmi műsorának 2001-es májusi adása abban is eltért az önmaga által a saját működéséhez megteremtett, létrehozott, bejáratott, és mindeddig kiválóan működtetett hagyományaitól, hogy ezúttal nem Fekete J. József, a műsor szerkesztője köszöntötte a hallgatókat. Helyette egy női hang szólalt meg az adás elején: „Csányi Erzsébet, Újvidéken élő irodalomtörténésznek a transzkulturalizmussal foglalkozó kisesszéjével nyitottuk a folyóiratot” – egészítette ki később, valamikor a műsor nyolcadik perce táján megszólalva az elhangzottakat a szerkesztő, „ezzel is jelezve, hogy a mai adás szerzői szándékosan, vagy teljesen véletlenszerűen, de mindannyian a transzkulturalizmus jegyében szólalnak meg”. „A most következő szerzőnk például novellában” – tette hozzá Fekete J. József, s ezzel tulajdonképpen már…
-
FRISSÍTÉS: Viar kalandjai és más históriák
A plakátról a performance pontos dátuma is kiderül: 1989. március 24-én léptünk fel a szabadkai Városi Könyvtár kistermében, a rendezvény este hétkor kezdődött
„Viarnak égette talpát a por, s néha megállt egy pillanatra. szétnézett, hallgatózott, majd újra megindult. meztelen volt. az öreg helyére telepedett, aki ismét a távolban őrjöngött, s Viar összeszorított állkapoccsal figyelt. dühös lett, amikor észrevette, hogy ő is ütemesen a mellére csapkod. a fűbe markolt, mintegy biztosítékként, de lassan egyre nyugodtabb lett, egyre ismerősebb minden. karját kinyújtotta, s ráhajtotta a fejét. egy darabig nézett még, majd mintha elaludt volna. valaki a tenyerében tartotta az arcát.” Vannak furcsa véletlenek, amelyek összességéből előbb-utóbb végül azonban mégis, és mindenek ellenére, de mindig összeáll a nagyobb léptékű kép… a stukkó, a triptichon, a freskó… Így például nemrég írtunk itt a Yuharon arról a…
-
A semmiből újjáépített Zeneiskola
Weiner Leó egyik legjobb tanítványának rádiónyilatkozata
„Közvetlenül a háború után kerültem a zenei intézmények élére, amikor úgyszólván a semmiből kezdtük kiépíteni a zenei életet. Káderhiány, a hangszerek hiánya, szóval ezen a vonalon is nagy küzdelem folyt. Szerencsém volt, hogy mindig voltak mellettem lelkes munkatársak, akik ebben a segítségemre voltak. Két évtizeddel ezelőtt Szabadkán élénk volt a zenei élet. Szabadkának akkor volt egy nagy, hatvan tagot számláló filharmonikus zenekara, amelynek állandó dirigense Arsić Milan volt, és amelynek koncertjein zsúfolásig megtelt a nagy színháterem” – így emlékezett vissza a második világháború utáni időszakra, az újrakezdés napjaira és hónapjaira Milkó Cora, a neves zongoraművésznő, aki több évtizeden át vezette Szabadkán az akkori és a mindenkori Jugoszlávia legrégebbi zeneiskoláját, és…
-
Yuhar a Szalonban
Az idén nyáron, július 2-án vendégszerepeltünk a Pesti Szabad Szalonban, ahol izgalmas kérdésekre igyekeztünk értelmes válaszokat adni. Mikus Vilmos szerkesztőnek, aki a Yuharról és annak hátteréről kérdezett bennünket, ezúton is köszönjük a meghívást és a ránk fordított figyelmet…
-
Egy rádiós folyóirat különkiadása, avagy a kételkedő ember diskurzusa
Írásfalvi önmegismerés, filozófia és erjesztőmedence, vallásbölcselet és lélektan – Hangoskönyv, 2001. április(?)
„Tisztelettel köszöntöm kedves hallgatóinkat a Hangoskönyv kortárs irodalmi rádiós folyóirat mai kiadásának házigazdájaként. Fekete J. József vagyok, a műsor szerkesztője. A mai adás akár különszámnak is tekinthető, ugyanis egyetlen szerző egyetlen művének egyetlen részletével foglalkozik…” A Hangoskönyv előző adását itt érhetik el olvasóink: Valaki néz ránk a végtelen űrből… „Mai ajánlatunk: két írás az írásról, egy elmélkedés egy díjazott regényről és egy kritika egy friss prózakötetről. A mai adás szerzői: Kalász István Stuttgartból, Samu János Vilmos Zomborból, Szombathy Bálint Újvidékről-Budapestről, valamint a műsorvezető-szerkesztő Zomborból” – ezekkel a szavakkal konferálta fel Fekete J. József író, újságíró, szerkesztő a Zombori Rádió irodalmi műsora, a Hangoskönyv 2001-es februári adását.
-
Vén Pierre-nek maradni egy életen át
Ivica Percl Perica, az utolsó jugoszláv trubadúr már a pályája kezdetén megénekelte önnön sorsát
Szinte szabályszerű, hogy akkor történnek velem a legjobb/legérdekesebb dolgok, amikor otthon felejtem a BKV-bérletem. Persze előfordul ilyenkor az is, hogy bliccelek (kivel nem?), de az esetek túlnyomó többségében gyalog – ahogy boldogult nagyapám mondta: lábbusszal – közlekedek. Nem olyan nagy város ez a Pest, bárhová oda tudja varázsolni magát az ember rövid idő alatt. Így volt ez két hete is, otthon maradt a bérlet, és munka utánra találkozót beszéltem meg egy kedves barátommal a Fekete Kutyába. Elindultam hát, vettem sorra a megannyi akadályt, és midőn a Révay közön vágtam által, szembe jött velem egy lemezbolt, rajtam meg erőt vett a szerezhetnék. Elgyengültem. Valami jó kis lemezre volt szükségem, és lehetőleg…
-
Valaki néz ránk a végtelen űrből…
Borbás Gabriella Dóra, Csernik Előd, S. Nagy József, Nagy Farkas Dudás Erika, Sáfrány Attila és Verebes Ernő az éter fellapozásának gesztusában – Hangoskönyv, 2001. március(?)
„Köszöntöm kedves hallgatóinkat a Hangoskönyv kortárs irodalmi rádiófolyóirat mai kiadásában. Folyóiratunk mai adásának szerzői: Borbás Gabriella Dóra Stuttgartból, Csernik Előd Újvidékről, S. Nagy József Bajáról, Nagy Farkas Dudás Erika Kishegyesről, és Sáfrány Attila, úgyszintén Kishegyesről, valamint Verebes Ernő Szabadkáról” – mondta el Fekete J. József író, újságíró, szerkesztő a Zombori Rádió irodalmi műsora, a Hangoskönyv 2001-es márciusi adásának elején. Lássuk hát… A Hangoskönyv korábbi adásait itt érhetik el olvasóink: Városi próza és más ínyencségek „Mai ajánlatunk: két írás az írásról, egy elmélkedés egy díjazott regényről és egy kritika egy friss prózakötetről. A mai adás szerzői: Kalász István Stuttgartból, Samu János Vilmos Zomborból, Szombathy Bálint Újvidékről-Budapestről, valamint a műsorvezető-szerkesztő…
-
Tolnai Ottó, Lantos Erzsébet
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. december 13. (archív felvétel)
„Egyedül. Megverve. Nagyon. Hány ütést is kaptam tulajdonképpen? Húszat. Húszat? Honnan veszem, hiszen én nem számoltam, én sosem számoltam. Már a másodiknál vagy a harmadiknál elájultam.” (Tolnai Ottó) A műsor tartalma: Lantos László: Bevezető Tolnai Ottó: Most majd én simogatlak tégedet (novella, részletek) Előadja: Lantos Erzsébet Zene: Laurie Anderson: Oh, Superman (kortárs kísérleti zene) Szerkesztő-műsorvezető: Lantos László Technikai munkatárs: Ciger Róbert Lantos László: Bevezető Néhány hete jelent meg Tolnai Ottó ötödik prózakötete, amelyet – címét, a novellák válogatását és grafikai megformálását tekintve is – „mértéktartó realizmus” fémjelez. A Prózák könyve „fekete könyv”: a Peinture Metaphisique, az Áruháznovellák, a Gastarbeiter Story és A tékozló fiú hazatérése című ciklusok a hétköznapi világban-lét…
-
Városi próza és más ínyencségek
Kalász István, Samu János Vilmos, Szombathy Bálint, Lovas Ildikó, Szatmári István és Fekete J. József meztelenül a történetben – Hangoskönyv, 2001. február(?)
„Mai ajánlatunk: két írás az írásról, egy elmélkedés egy díjazott regényről és egy kritika egy friss prózakötetről. A mai adás szerzői: Kalász István Stuttgartból, Samu János Vilmos Zomborból, Szombathy Bálint Újvidékről-Budapestről, valamint a műsorvezető-szerkesztő Zomborból” – ezekkel a szavakkal konferálta fel Fekete J. József író, újságíró, szerkesztő a Zombori Rádió irodalmi műsora, a Hangoskönyv 2001-es februári adását. Korábban már jeleztük olvasóinknak itt, a Yuharon, hogy a műsor egyes adásainak sugárzási időpontja esetleges, a Zombori Rádió archívumának hiányában ugyanis, felettébb sajnálatos módon, de egyelőre nem tudjuk ellenőrizni ezeket az adatokat. „Kalász István Budapesten született, Stuttgartban élő író, munkáival folyamatosan jelen van a legszínvonalasabb magyarországi folyóiratokban, legutóbb sikeres drámakötete jelent meg. Ezen…
-
Vajdasági fieszta latin módra
Üzenet az Északi-sarkról: sátorrobbantó dallamok egy furcsa lagziban
Elképzelek egy lakodalmas sátrat. Amolyan igazit, vajdaságit. Annál igazibbat úgysem termelt ki még a történelem… Amelyik akár az egész utcát is elfoglalja alkalomadtán, teljes szélességében, ott aztán néhány napig autó most el nem megy, de a bicikliseknek is kerülniük kell miatta; hosszában meg vagy tíz-tizenöt háznyit… Hogy a csodájára járjon a szomszédság, meg „hogy bámulják csupán”. Akinek gondja van vele, akit bosszant, akit idegesít, az a vendégünk lesz napokig bármire, ami szem s szájnak ingre. Szóval elképzelek egy ilyen sátrat gyermekkorom lakodalmaiból, amikor már nem is volt elég egy zenekar egy lagziba, mert nem tölthette be az egész teret: játszott egy zenekar a sátor végében, aztán közepén valahol lógott egy…
