-
Marginalitásba szorítva
Tóth Béla, Piszár Ágnes, Lovas Ildikó, Nagy Farkas Dudás Erika, Pressburger Csaba és Hollósvölgyi Iván a kétszeres idegenségben – Hangoskönyv, 2001. január(?)
„A Nagybecskerek melletti Muzslyán élő Tóth Béla versével indítottuk mai műsorunkat. A vers nem kevesebbet állít, mint, hogy itt a bruxizmus újra, vagyis itt a fogcsikorgatás, s ebből máris kiviláglik, a költészet nem csupán a széplelkek vasárnapi hőemelkedése, hanem benne gyökerezik a mindennapjaink legvaskosabb valóságában. Bizonyítja-e ezt majd mai összeállításunk, döntsék el Önök, kedves hallgatóink. Szerzőink esszével, naplóval, kritikával, verssel igyekeznek hozzájárulni ehhez a hangos bizonyítási eljáráshoz. Fogadják szeretettel Piszár Ágnest, Lovas Ildikót, Nagy Farkas Dudás Erikát, Pressburger Csabát, Hollósvölgyi Ivánt…” – ezekkel a szavakkal konferálta fel Fekete J. József író, újságíró, szerkesztő a Zombori Rádió irodalmi műsora, a Hangoskönyv 2001-es januári adását. „A Hangoskönyv egy korábbi adásában már foglalkoztunk…
-
Ivan V. Lalić, Gion Nándor, Veljko Petrović – Köztársaság-napi műsor
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. november 29. (archív felvétel)
„Egyetlen szilárd pont a halál maszkjai között, / egyetlen öröm a nyári kertek könnyű ruháiban, / akik vassá nehezülve iszapba merülnek / a döntés sárga lángnyelvei között. / Úgy megyek az emberek közé, fölfegyverkezve a neveddel. / Este lámpást gyújtok s féltékeny álmom dédelgetem: / felébredek foggal-körömmel, fölébredek boldogan belehabarodva / a sebezhető tájba, amelyet csak te határolsz, létem egyetlen / igazolása, szabadság.” (Ivan V. Lalić) A műsor tartalma: Lantos László / Csáth Géza: Köszöntő Ivan V. Lalić: Rövid óda a szabadsághoz (vers, Ács Károly fordítása) Előadja: Jónás Gabriella. Zene: Gustav Holst: Venus (kortárs komolyzene) Gion Nándor: Régi megható történet az öreg Madzsgájról, aki nem szerette a kutyákat (novella)…
-
(This is not a) Requiem for a pub
Szubjektív szólamok és barlangmélyi nyugalom a Mojo Club tulajdonosváltásának apropóján
Tulajdonosváltás a zentai Mojo Clubban – olvastam a múlt héten. Meg azt is, hogy a tulaj Lučić Viktor a sajtónak is megerősítette ezt a hírt. Nem kellett sok, máris valami furcsa, nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam. Aztán felnéztem a közösségi oldalra és rájöttem, ezzel nem vagyok egyedül. Bontottam egy sört, írni kezdtem. Szubjektív, emlékezős szöveget – nekrológszerűt. Némely szólama talán ma (egy héttel később) már nem is releváns. De abban biztos vagyok, hogy ez az emlékezőmunka nem (volt) hiábavaló. Ím, ígyen szól ez a múlt hét óta formálódó szöveg: Van egy életem, amit hátrahagytam, egy vidék, amelyhez egyre kevesebb közöm van. Már csak azért is, mert változunk. A vidék is, meg…
-
Viar kalandjai és más históriák
„...hogy az oszkátok melyik történelmi időben éltek, ma már valószínűleg lehetetlen meghatározni, talán időszámításunk előtt, de még sokan emlékeznek Hwardoz vezérük szomorú viadalára a farkasokkal. bizonyos mondák értelmében különleges, földbe vájt mélyedésekben évszázadokon keresztül őrizték azt a négyzetméternyi talajdarabot, ahová vére fröccsent”, avagy egy performance hevenyészett története
„A menekülés talán a felnőtté válással járó megkötöttségekkel szembeni magatartás, a lefojtottság alóli kibúvó keresése, az egyénre rárontó félelem által kiváltott ellenmozgás, mindenesetre uralkodó motívum, ami tartalmilag és formailag is formálja a szövegeket: a novellákat, amelyekben folyton valami megdöbbentővel, sokkolóval, rémisztővel találkozunk, amelyek történetmondása mindig valahol az ébrenlét realitása és az álom, vagy az ájulat szürrealista hallucinációival ötvöződik, és kizárólag olyan szituációkat teremt, amelyek a szabadságot korlátozzák, ellehetetlenítik a létet, menekülésre kényszerítenek, borzongást, félelmet, rettegést váltanak ki, amivel szemben csak az iszkolás vagy a megadás rituális gesztusa marad válaszul. A valóságtól elidegenített, fiktív helyzetek között sajátosan autonóm szövegvilágot teremtett a szerző a Viar című ciklusban. Talán éppen ez az a…
-
Sikoly’s Not Dead
A topolyai Sikoly zenekar hevenyészett története (1,5.)
Az ember tervez – van, hogy előre látja az események láncolatának ívét, vagy legalábbis matematikai előtudásának köszönhetően ki tudja számítani azt. Nagyjából ez történt, amikor elhatároztuk, szentelünk egy cikksorozatot a vajdasági punk zenének, különös figyelemmel a topolyai Sikoly zenekarra, amelynek az elmúlt időszakban több hanganyagát, sőt, videofelvételét is sikerült megszereznünk. Ismételten köszönetet kell mondanom ezért Vadóc Arnoldnak (Kori), aki őslakosként elkalauzolt bennünket ebben az egzotikus világban! Az első anyagunk alcímébe optimistán bele is írtam az egyes sorszámot, hiszen nem volt kérdés, hogy folytatódik ez a történet. Sőt, akkor még az sem volt kérdés, hogy hogyan. „Mi lesz, ha hazajövünk – HÁBORÚ!!” Egy olyan történet kezdetét fogjuk itt most felvázolni, amely…
-
„De még mennyire kell tudni káromkodni…”
Burány Béla: Ünnepek, szokások, babonák I.
Burány Béla (1931–2008) orvos, epidemiológus, néprajzkutató, szociológus (meg még sok minden egyéb…) volt a vendégem a Zentai Városi Rádió műsorában 2000 decemberében, beszélgetésünk apropója pedig az akkor frissiben megjelent kötete, az Ünnepek, szokások, babonák első része volt. „De még mennyire kell tudni káromkodni! Egy-egy jól elhelyezett csúnya szó néha többet tud mondani, mint egy fél bibliotéka” – mondta beszélgetésünkben Burány Béla, aki ekkor még csak tervezgette az erotikus népmesék összegyűjtött változatának kiadását, ezért hosszan beszélt arról is, illetve a munkafolyamatról. „Meggyőződésem és hittel vallom, hogy az a néprajzos, amelyik letagad, amelyik változtat, az bűnös, azt ütni kék” – folytatta Burány Béla, aki egyébként végig ott volt velünk, többször fel is…
-
A történő világ minden moccanása
Jász Attila, Verebes Ernő, B. Horváth István, Nagy Farkas Dudás Erika, Beszédes István, Danyi Zoltán, Hernyák György és S. Nagy József a rímkíncsillapítás lírai boszorkánykonyhájában, patikáriusi laboratóriumában – Hangoskönyv, 2000. szeptember(?)
„Kontra Ferenc gondolataival kezdtük mai adásunkat. […] Kontra Ferenc, miként a költők legtöbbje, a versírás értelme és lehetőségei felett tépelődött el, és osztotta meg töprengéseit hallgatóinkkal. Miért nem írok verset? – kérdezi önmagától, mi pedig a mai adásban nem arra keressük a választ, hogy más költők miért írnak verset, hanem azt igyekszünk illusztrálni, hogy hogyan írnak, milyen verset írnak. Ebben a bizonyítási kísérletben a jelenleg Németországban alkotó Kontra Ferenc mellett partnerünk lesz Beszédes István Zentáról, Danyi Zoltán Szegedről, S. Nagy József Bajáról, Hernyák György Szabadkáról, B. Horváth István Bajáról, Jász Attila Tatáról, Nagy Farkas Dudás Erika Kishegyesről és Verebes Ernő Zentáról. A mai háromnegyed óra tehát a versbarátoké és a…
-
Apunk a Spunk!
Naranjito megszégyenülése a dán bíró sípja által – Az elcsalt mérkőzés hatására még a képregényújság is megszakította világbajnoki sorozatát
Az előző mérkőzésünkön, az északírek ellen három nappal korábban viszonylag gyengén szereplő jugoszlávoknak Ivan Gudelj gyönyörű csukafejes góljával már a mérkőzés tizedik percében megszerezte a vezetést, és ezzel tulajdonképpen megpecsételte csapata sorsát, még ha ezt ő nem is tudhatta előre… Akkor még lengtek a nézőtéren a kék-fehér-piros vöröscsillagos zászlók. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy tetszett-e neki a meccs ilyen alakulása, de a dán játékvezető azonnal késztetést érzett, hogy megváltoztassa, megfordítsa ezt az állást. Mégsem veszíthetnek a házigazdák egy világbajnokságon! Számtalan példát láttunk már azóta is erre… A dán bíró türelmetlennek bizonyult, azt a négy percet is alig tudta kivárni… A spanyol Miguel Ángel Alonsót ugyan jól láthatóan a tizenhatoson kívül,…
-
Hogy elmismásolódjék a tornyosuló gondok legtöbbje…
Végel László, Szombathy Bálint és Lovas Ildikó a Balkán élő viszonyai közt – Hangoskönyv, 2000. július(?)
„Az olvasás, írás végén nem több betűnek, hanem több életnek kell lennie. Temesi Ferenc gondolatával kezdjük a Hangoskönyv mai adását” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Fekete J. József irodalomtörténész, kritikus, író és újságíró, szerkesztő, a Zombori Rádió hangos irodalmi folyóiratának hallgatóit abban az adásában, amely a fennmaradt archívumban található datálás szerint – elvileg – 2000 júliusában hangzott, vagy legalábbis hangozhatott el. A korabeli Hangoskönyv-műsorok időbeni elhelyezésének problémáit, illetve annak körülményeit igyekeztünk már felfejteni itt, a Yuharon, az ezzel foglalkozó korábbi cikkünket itt érhetik el olvasóink: Hangoskönyv az idő forgatagában „Sem a szerzők, sem az előadók nem kaptak tiszteletdíjat, a CD-ket, amelyeken a műsorokat továbbítottam a rádióállomásoknak, magam vásároltam és a…
-
FRISSÍTÉS: Asszonyok lázadása
„A filmben benne vannak azok az emlékezetfoszlányok, amelyek nekem megmaradtak arról az időszakról”
Vasárnap „hozta el” nekünk ide, a Yuharra Balla Lajos – Laci az Asszonyok lázadása című dokumentumfilmet. Ennek rendezőjével, a zentai származású Kovács Istvánnal a mű 2016-os oromhegyesi bemutatója előtt Vígi Zsoldos Zsaklina készített interjút a Családi Kör című hetilap számára. Ebből izgalmas részletek derültek ki a forgatás folyamatáról, a rendezőről, és arról is, hogy huszonöt év, vagyis negyed század távlatából ugyanazokra a napokra már mennyire másképp emlékeznek az akkori események részvevői. Az interjú tavaly januárban jelent meg a nyomtatott újságban. A filmet korábbi anyagunk részeként itt tekinthetik meg olvasóink: Asszonyok lázadása „Oromhegyes egy kétezer lakosú kis falu Vajdaság északi részén. Nem sok minden történik itt” – mondja az Asszonyok lázadása…
