-
Vesna Krmpotić, Varga Tibor, Allen Ginsberg
Szép szó – Szabadkai Rádió, 1987. április 19. (archív felvétel)
„…az új szerkesztőt egyaránt kötelezi a patinás hagyomány, és a saját, acélosnak tűnő elképzelései. A változások elkerülhetetlenek, de ez nem változtat a Németh László által megfogalmazott és Gubás Ágota szerkesztésében szigorúan alkalmazott követelményen, amely szerint a minőség volt és lesz a műalkotások, az irodalom bemutatásának és értékelésének egyetlen érvényes mércéje.” (P. Náray Éva) A műsor tartalma: Gubás Ágota: Búcsúszó Lantos László: Beköszöntő Lantos László: Vesna Krmpotić Vesna Krmpotić: A szótalan nyelv (lírai esszé, Csík Ferenc fordítása) Előadja: Jónás Gabriella. Zene: Ravi Shankar: Ananda… (klasszikus indiai zene) Lantos László: Varga Tibor Varga Tibor: A hangos gondolkodás 5 perce (1) Varga Tibor: Hold rubáik. Aja Szófia (versek) Előadja: Kovács Frigyes Zene: Mevlȃnȃ:…
-
Egy falu békét akar
Oromhegyesen és az akkori Jugoszláviában forgatott a német Deutsche Welle televízió stábja is 1993-ban. Ein Drof will Frieden – mondhatnánk, ugyanis az alábbi felvétel értelmezéséhez, megértéséhez német nyelvtudás szükséges. De ezzel együtt is fontos esemény, az egyik legfontosabb fordulópont volt, hogy végre a nyugat-európai sajtó is felfigyelt arra, hogy mi is történik tulajdonképpen egy kis vajdasági magyar faluban…
-
Rétegzene R-től Č-ig
Meghallgatjuk a rijekai Regoč elfeledett, vagy tán nem is ismert lemezét
Ugyan, hány cikk kezdődik azzal, hogy a szerző lebuktatja önmagát? Erre gondoltam, nem sokkal azelőtt, hogy leültem a billentyűzet elé. Meg arra, hogy lehet-e ebből a pozícióból egyáltalán majd bármi hiteleset mondani. Mert jelen írásom tárgya, hogy úgy mondjam, nem a leglényegem, nem valamiféle anyatejjel magamba szívott tudás, ami itt artikulációt követel magának. Bár lehetne az. Mi több belém olvadt, hozzám nőtt rövid idő alatt, így nem is volt kétségem afelől, hogy írnom kell róla. Egy olyan zenekar lemezét szeretném néhány hevenyészett mondattal felvezetni, amely ízig-vérig jugó, ámde korántsem mainstream. Sőt! Olyannyira nem az, hogy én csak öt évvel ezelőtt értesültem az említett korong (a banda egyetlen albuma) létezéséről. 2013-ban…
-
Egy műsorvezető emlékei
Rádió Szubotica
Szeretem a rádiót. Gyermek- és ifjúkorom meghatározó élménye volt. Amikor családunk 1957-ben Oroszlámosról Szabadkára költözött, nagyapám rögtön vásárolt egy fadobozos, kilencfogú, varázsszemű Orion készüléket. Sokat hallgattuk együtt, főleg a híreket, a Kossuth Rádió kabaréit és a Szabó családot. Hétvégenként a szomszédok is átjöttek rádiózni és egy demizson homoki kadarka mellett politizáltak, káromkodtak és röhögtek. A pocsolyás Mlakában laktunk, a Csehország utcában, nyárutón hosszú esőzések árasztották el. Minálunk csak a konyha tocsogott, kipakolták a bútorokat, Tata az Oriont átmentette a nagyszobába. 1965-ben már a belváros peremén, a Miloš Obilić utcában vagyunk, egy hosszú, gangos parasztházban. Korán fekszünk, tíz körül, nagyszüleim a fatáblás duplaágyba, fejük felett vásári olajnyomat függ, Jézus intőn emeli…
-
Zitzer Szellemi Köztársaság, a kezdetek
1992 áprilisában 200-220 behívó (mozgósítási parancs tartalékosok részére) érkezett Oromhegyesre
A megbízott futárok közül volt olyan, aki megtagadta a behívók kézbesítését, de volt olyan is, aki ezt hazafias kötelezettségének érezte, ami miatt munkája közben, egyik este ismeretlenek nagyon megverték. A falu egészségházában dolgozó doktornő és a hét nővér (dr. Gazdag Veronika, Pekla Eszter, Kanyó Erzsébet, Teslić Gizella, Koncz Klára, Mészáros Ildikó és Kávai Laura) olyan elhatározásra jutottak, valahogyan meg kell gátolni a férfiak háborúba való elhurcolását. E célból kezdeményezték egy háborúellenes nagygyűlés összehívását 1992. május 10-ére. E nagygyűlés minden pillanatát rögzítette ez a videofilm, valamint néhány rendezvényt a Zitzer Clubban. Ez az anyag „egyenes ági” folytatása korábbi cikkünknek, amelyet itt érhetnek el olvasóink: Ziccerek Zitzere Vasárnap volt, 1992.…
-
Ziccerek Zitzere
A clubtól a szellemi köztársaságig
Vasárnap volt, 1992. május 10-e. Délután háromkor gyülekeztek az emberek, fél ötkor kezdődött az első békemegmozdulás Oromhegyesen. A háború és a mozgósítások ellen tiltakoztak egy olyan pillanatban, amikor a hatalom a haza védelmének jelszava mellett a horvátországi harcterekre akarta hurcolni a békés embereket, egy olyan öldöklésbe, amelyben az ország deklaráltan nem is vett részt. Az egész falu megmozdult, és úgy döntöttek, megvédik a férfiakat, akiknek azokban a napokban kézbesítették a behívójukat. Az oromhegyesi Zitzer Szellemi Köztársaság történetét feldolgozó dokumentumkötet első kiadása két évvel később, 1994-ben jelent meg. (A tízéves évfordulón ezt egy újabb kiadás követte, de erről majd máskor…) Az idén májusban lesz huszonhat esztendeje annak, hogy ez a történet…
-
Egy multimediális hangszer vonzásában
Szubjektív feljegyzések Király Ernő emlékére
Különleges megtiszteltetés ért néhány hete: Ladik Katalin – a 2007-ben elhunyt Király Ernő születésnapján – az egyik régi, hírlapos cikkem megosztásával emlékezett megboldogult férjére. A neves vajdasági magyar zeneszerező jövőre töltené be századik életévét. Vagyis: az idén lett volna a kilencvenkilencedik születésnapja… Azt már korábban is láttam, hogy egy másik cikkemet, a Szigeti históriák sorozatból, forrásként jelölték meg a Wikipédián Király Ernő címszavában – ezúton is köszönöm az ismeretlen elkövetőnek! –, de ez így mégis más, és egészen megható… „Soha nem lesz csend” (John Cage, 1954) Király Ernővel (1919–2007), a köztünk lévő több mint fél évszázados korkülönbség ellenére is, két jelentősebb közös munkánk volt a kilencvenes években. Mindkét történetet már…
-
Változatok könnyű szélre
avagy emléktöredékek a 2005-ös zentai versünnepről
Még hármat kell aludni a magyar költészet napjáig. Nem tudom, önök hogyan szoktak ilyenkor ünnepelni, hogy szoktak-e egyáltalán, számomra különös jelentőségű nap április 11-e, és ahogy haladok előre az időben, egyre sűrűbben találom magam ilyenkor az emlékezés, fel- és megidézés szagos füvű mezején. (Ez persze a Yuhar gondozása szempontjából nem baj, sőt!) Rendszerint jutnak eszembe olyan produkciók, amelyekhez közöm volt, melyekben zenéltem, és amelyek kellemes perceket szereztek nekem, noha nehezen viselem a csapatmunkát. Egy tíz évvel ezelőtti előadás jutott eszembe legelőször, ami ugyancsak a költészet napjára készült, és amelyet rögzített is az Újvidéki Rádió, a birtokomban van, ergo itt és most bemutatható lenne, ha nem lépett volna elő a függöny…
-
Csend
Harmadik közös előadásunk Balog Józseffel 1998-ban az előző két műhelymunka módszereit követte – volna, ha sikerül megvalósítani. Mivel azonban ezúttal rendezőt, sőt tánckoreográfust is kerestünk hozzá, meg több színészt és táncost, valahogy nem csiszolódott össze sem a társaság, sem a zene/szöveg a koreográfiával. Néhány hónap nyűglődés után végül kimondtuk: ennek annyi. Mennyi? Nos, az ominózus próba után Kovi barátommal bánatunkban elmentünk a kocsmába berúgni, ahol a hetedik és a tizedik sör között valamelyikünk felkiáltott: ne hagyjuk annyiban, csináljunk belőle egy improvizációs, bevadulós performance-t. S lőn. Így született meg a Csak csendesen!…, amely az Egy előadás romjain alcímet viselte. Csend 1. (A függöny előtt: ő a lábát lógázza a színpad szélén.)…
-
Többet kellene írni a traktorokról…
Ágh István: „A falusi temetők körülbelül három nemzedék múltán megszűnnek, úgy működik ez, mint a vetésforgó”
Kérdeztem Karcsit, lenne-e kifogása egy Ágh István-interjú ellen. Egyből rávágta, hogy nem, természetesen jöhet, de azért visszakérdezett: Van bármi köze annak Vajdasághoz? Mondtam, hogy nincs, hacsak az nem, hogy én készítettem néhány évvel ezelőtt, és most előkotortam a hangfelvételt a laptopom mélyéről… Ennek a kis beszélgetésnek pedig az adta az apropóját, hogy megláttam a minap a Magyar Távirati Iroda hírfolyamában egy tudósítást, amely arról számolt be, hogy Ágh Istvánt köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából Budapesten. Március 23-án történt mindez… Ágh István Kossuth-díjas magyar írót, költőt és műfordítót, a Nemzet Művészét köszöntötték pályatársai és tisztelői nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), pénteken este Budapesten – jelentette a Magyar Távirati Iroda. Mezey…
