Színház
-
MÁSODIK FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
„Más néhány pillanatot a színpadon lenni, és más főszereplőként debütálni...”
1996-ban iratkoztam az újvidéki Magyar Tanszékre. Gyerekkorom óta egyben biztos voltam, hogy egyetemre megyek. Aztán jött egy háború, a választási lehetőségek lecsökkentek, ételre alig jutott, a ruházkodás luxusnak számított. Az első egyetemi évem tanulással, bulizással kezdődött, aztán folytatódott bulizással… a bulit említettem?… aztán jött a nagy szerelem… első látásra az volt: az a kopott, szürke épület az újvidéki forgatagban meghajlott előttem, üdvözölt, bókolt és beinvitált. Bent: csupa szín, játék, nevetés, inkább kacaj!, és az a csodálatos társulat… elrabolta a szívemet. Amatőrként ismerkedtem a színházzal, és bevallom, élveztem minden pillanatát. Hogy tehetséges voltam-e, azt nem tudom, de nem is érdekelt, akkor nem. Csak szívtam magamba a színház illatát. Elcsábított. Azon a…
-
Képzelt riport egy popfesztiválról
A II. Orpheus színjátszótábor bemutatója – Tiszaszentmiklós, 2001. július 14.
„Tulajdonképpen hogyan született ez a színdarab?” – tették fel a kérdést Déry Tibornak a Kossuth Rádió műsorában, élő adásban, 1973. március 3-án, ő pedig így válaszolt: „…Úgy született, hogy én nem is gondoltam arra, hogy valaha is ebből darab lehet, és erre Pós Sándor fiatal rendező eljött hozzám Balatonfüredre, és ott azzal a közléssel lepett meg, hogy ő ebből darabot akar írni. Én erre hitetlenül elnevettem magam, aztán áldásomat adtam rá, hogy lesz, ami lesz. Egy idő múlva meg is jelent a kézirattal, én megint csak nevettem, mert nem tudtam elképzelni, hogy ez hogy fog színpadon festeni, azonkívül nem tudtam elképzelni, hogy lehet színház, amely ezt előadja. Lett színház…” Több…
-
Herczeg Ferenc: Pogányok
Az Orpheus Egyesület színtársulatának bemutatója
„Nyugat és Kelet lelkének tragikus összeütközése, az ősmagyar lélek kereszténnyé átváltódásának történeti problémája aligha tehet még szert mélyebb és szebb lélektani keretre, mint Herczegnek ebben a művészi alkotásában. A Pogányok a magyar irodalom regénytájainak egyik legmagasabb hegycsúcsa” – így írt Kornis Gyula 1941-ben Herczeg Ferenc Pogányok című történelmi regényéről, amely az István király halála utáni zavaros időkben, a Vata-féle felkelés idején játszódik. Csaknem hat évtizeddel később Kanizsamonostoron tartotta meg bemutatóját az Orpheus Egyesület színtársulata 2000. július 28-án. Herczeg Ferenc Pogányok című művét Szabó László – Tabi rendezte. Színpadra alkalmazta: Cs. Simon István. Szereposztás: ALPÁR (MÁRTON) – Lajcsák Zoltán OMÓDÉ – Hódi Jenő EKESE – Lénárd Róbert HORTUBA/VAK BECS – Buza Ákos…
-
FRISSÍTÉS: Legyenek átkozottak (fúziós opera)
„Két marokkal ragaszkodtunk a magyarságunkhoz”
Az István a király tévépremierjét váltásra nézte a család (vetésforgó), ugyanis a királyi tévét csak úgy lehetett nézni a bánáti róna közepén, hogy valaki az antenna csatlakozásánál marokra fogta a kábelt. Két marokkal ragaszkodtunk a magyarságunkhoz, lehetne ezt így is, nagyon romantikusan megközelíteni, de ez kimerült a Vuk, Ludas Matyi, István a király és a Zenebutik nézésében, idősebbeknek még a Dallas. Egyébként teljesen jó volt ott, ahol voltunk, farmernadrág, nyugati filmek a mozikban stb. Az apróbb kellemetlenségek, mint például az antennakábel kétkezi munkát igénylő támogatása, vállalhatók voltak. Hinném, hogy ez mind a sziksó miatt van, lévén arrafelé fehér foltos szikesek végtelenje, de ezt egy szakértő kolléga pontosabban (szakértelmileg szakszerűen) meg…
-
FRISSÍTÉS: Az utolsó felvonás
Egy előadás szereplőgárdája
Még márciusban írtunk Az utolsó felvonás című előadásról, amelynek, a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén díjazott zenéje továbbra is meghallgatható a Yuharon. Azóta is adósak vagyunk azonban a produkció szereplőinek névsorával. Ezt pótoljuk most ebben a frissítésünkben. Az utolsó felvonás című előadás szereplői: Kecskés Andrea, Iván Szabolcs, Rác Izabella, Kispál Éva, Szögi Csaba A produkcióval foglalkozó korábbi írásunkat itt érhetik el olvasóink: Az utolsó felvonás Végzős diákokként a Zentai Gimnáziumban, 1994-ben, Balog József osztálytársammal és barátommal úgy döntöttünk, sajátos búcsúként a várostól – mindketten egyetemre készültünk Magyarországra -, összehozunk egy verses-zenés estet. Minimálisan koreografálva, gyertyafénynél, ő zongorázik, én felolvasom a szövegeimet, ilyesmi. Amikor ötletünket előadtuk a helyi művházban, annak…
-
FRISSÍTÉS: „Életünkben minden nulla”
Fehér Kálmán és a kosárlabda, avagy egy folk kantáta próbafolyamata és az Újvidéki Színház költözködése
Ha nem folytatta volna a jogi egyetemet Belgrádban, akkor profi kosarasként is meg tudott volna élni, mesélte többször is, immár idős korában Fehér Kálmán, a tavaly elhunyt költő, szerkesztő, diplomata – mondta el a Yuharnak adott interjúban Banka János színművész, aki az 1984-ben bemutatott Látomásnak ajtót nyitni című előadás, vagyis a folk kantáta egyik szereplője volt. A darab szövegírója, az Új Symposion egykori fő- és felelős szerkesztője, aki mégis inkább a jogi tanulmányainak folytatása mellett döntött, nyugdíjas éveiben költözött vissza szülőfalujába, Csókára, ahol haláláig élt. Banka Jánost most a közös munkáról és a Fehér Kálmánhoz fűződő emlékeiről kérdeztük. Ez az anyagunk – ha csak közvetett módon is, de – tulajdonképpen egy…
-
Csend
Harmadik közös előadásunk Balog Józseffel 1998-ban az előző két műhelymunka módszereit követte – volna, ha sikerül megvalósítani. Mivel azonban ezúttal rendezőt, sőt tánckoreográfust is kerestünk hozzá, meg több színészt és táncost, valahogy nem csiszolódott össze sem a társaság, sem a zene/szöveg a koreográfiával. Néhány hónap nyűglődés után végül kimondtuk: ennek annyi. Mennyi? Nos, az ominózus próba után Kovi barátommal bánatunkban elmentünk a kocsmába berúgni, ahol a hetedik és a tizedik sör között valamelyikünk felkiáltott: ne hagyjuk annyiban, csináljunk belőle egy improvizációs, bevadulós performance-t. S lőn. Így született meg a Csak csendesen!…, amely az Egy előadás romjain alcímet viselte. Csend 1. (A függöny előtt: ő a lábát lógázza a színpad szélén.)…
-
A célpont
Előző évi sikerünkön felbuzdulva, 1995 nyarán Balog Józseffel ismét „színházat csináltunk”, hogy hasznosan töltsük el az első szünidőt az egyetemen. Újra a zentai művházba kopogtattunk be, ezúttal már kész szövegkönyvvel és a házi stúdióban felvett muzsikával. A minimalista, kafkai hangulatú darabot harmadmagammal adtam elő. Leginkább a zenéé és a fényeké volt a főszerep, kerestem is hozzá egy „vizuális rendezőt”, Mucsi Attila festő barátomat. Szereplők: Árok Sarolta, Kecskés Andrea és Szögi Csaba. A célpont 1. (Sötétből lassan kontrafény, 5 szék, 5 alak – „fejjáték”: Az első felemeli a fejét, ránéz a másodikra, az visszanéz rá, az első lehajtja a fejét, emez átnéz a harmadikra, s így végig, mindez lassan. Az utolsó nem…
-
Akiért Sappho vezekel…
Vallomásos sorok bántó szándék nélkül
Középiskolások voltunk az önigazgatású szocializmus egy – mint utóbb kiderült – elhibázott oktatási rendszerében, s bár harmadikos korunkra már nemcsak alkalmanként, hobbiszinten, hanem gyakorlatilag egész évben foglalkoztunk színházzal, irodalommal, képzőművészettel, mindennel, tavaszidőben a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére mindig is külön készültünk, néha több előadással is. A gimnáziumokat megszüntették, úgynevezett „általános középiskolai” képzést vezettek be, ami annyit jelentett, hogy a középfokú oktatás első két évében mindenki ugyanazt tanulta – gyakorlatilag sűrítve átismételtük az általános iskolai felsős tananyagot történelemből, fizikából, kémiából, matematikából, máramiből. Így hát marxizmusból is. Marxizmus és a szocialista önigazgatás alapjai – nekünk bizony még ilyen tantárgyunk is volt. Aztán második végén kellett szakirányt választani, amit további két évig tanult az…
-
Az utolsó felvonás
„Mi lenne, ha színházi előadást kanyarítanánk az alapkoncepciónk köré?”
Végzős diákokként a Zentai Gimnáziumban, 1994-ben, Balog József osztálytársammal és barátommal úgy döntöttünk, sajátos búcsúként a várostól – mindketten egyetemre készültünk Magyarországra –, összehozunk egy verses-zenés estet. Minimálisan koreografálva, gyertyafénynél, ő zongorázik, én felolvasom a szövegeimet, ilyesmi. Amikor ötletünket előadtuk a helyi művházban, annak vezetői felhívták figyelmünket a közelgő rendezvényre, a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjére: Mi lenne, ha színházi előadást kanyarítanánk az alapkoncepciónk köré? S lőn. A helyi amatőr színtársulatból verbuváltunk egy csapatot, kitaláltunk egy kerettörténetet, amely passzolt a versekhez, a hanganyagot felvettük a stúdióban, aztán előadtuk. (El is vittük a legjobb saját zene és szöveg díját.)
